A Kárpátok hatása az időjárásra. II. Kárpátmeteorológiai Konferencia, Budapest, 1961. nov. 13-15. (Budapest, 1963)

Szesztay, K.: Angaben über den Wasser- und Wärmehaushalt des Karpatenbeckens

просы географии, Сборник статей для XVIII-ro международного географи­ческого конгресса. Изд. АН СССР, Москва 1956, 183—245 стр. [6] Dub, О.: HycLrológia, hydrografia, hydrometria. SVTL, Bratislava 1957, 485 S., 292 Abb. [7] Kakas, J.: Természetes kritériumok alapján kijelölhető éghajlati körzetek Ma­gyarországon (Klimagebiete Ungarns auf Grund natürlicher Kriterien). Időjárás, 1960, 6, 328 — 339 (Ungarisch mit deutschem Auszug). . [8] LásziÁffy, W.: A fajlagos lefolyás sokévi átlaga Magyarországon és a hidrológiai hossz-szelvények (Mittelwerte des Abflusses in Ungarn und längenprofilartige Darstellung der hydrologischen Angaben der Flüsse). Vízügyi Közlemények, 1954, 2, 147—56 (Ungarisch mit französischem Auszug). [9] Szesztay, K.: Thornthwaite C. W. vízmérlegszámítási módszere és a Tisza völgy vízháztartása (Wasserhaushalt des Theißgebietes und die Methode von C. W. Thornthwaite). Hidrológiai Közlöny, 1961, 1, 56 — 65 (Ungarisch mit deutschem Auszug). [10] Szesztay, K.: A természetes párolgás (Die Verdunstung als Element der Hydro­logie). Mérnöki Továbbképző Intézet Kiadv. 3650, Budapest 1958, 221 S., 102 Abb. (Ungarisch mit englischem Auszug). [11] Szesztay, К.: Estimation of the water balance of catchment areas in Hungary. Időjárás, 1958, 6, 313-328. [12] Monográfia geografica a Republicii Populare Romíné, I. Geográfia fizica, Hidro­grafia. Editura Academici RPR 1960, 84 S., 48 Abb. [13] Hydrographische Jahrbücher von Österreich. Herausgegeben vom Hydrographi­schen Zentralbüro im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Wien. [14] Magyarország éghajlati atlasza (Klimaatlas Ungarns). Országos Meteorológiai Intézet. Redaktor: dr. J. Kakas. Akadémiai Kiadó, Budapest 1960, 98 S., 78 farbige Karten-Seiten. [15] Magyarország hidrológiai atlasza, II. sorozat, 3. szám (Hydrologischer Atlas Ungarns, Heft II/3. Niederschläge der Einzugsgebiete). Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutató Intézet, Budapest 1959, 66 S., 15 Karten. ADATOK A KÁRPÁTMEDENCE VIZ- ÉS HŐHÁZTARTÁSÁRÓL Összefoglalás A térszín hő- és vízháztartását egybekapcsoló tényezőnek, a természetes párolgás­nak sokévi átlagáról a csapadék és a lefolyás különbségeként lehet tájékozódni (1. ábra). A Kárpátmedence 55 vízvidékének P párolgását a 10 C° feletti hőösszeggel (Tl0) és az átlagos csapadékkal (C) egybevetve kitűnik, hogy a területi párolgás ala­kulásában hűvös és csapadékos területeken a hőösszeg, meleg és száraz éghajlatú vidé­keken a csapadék a mértékadó elem (3. ábra). A 3. ábra szerint P0 = / (T10) össze­függések alapján megállapítható a P0 lehetséges párolgás (potenciális evapotranspirá­­ció) területi eloszlása (4. ábra). Az éghajlati adottságok egyik legalapvetőbb jellemzője a lehetséges párolgás és a csapadék viszonyszáma, az ariditási tényező, amely a Kárpátmedence területén igen tág határok (0,26 és 1,40) között változik (5. ábra). A víz és hőháztartás szoros köl­csönhatását legszembetűnőbben a lefolyási tényező és az ariditási tényező kapcsolata mutatja (6. ábra). 1 2 3 4 5 6 1. ábra. A területi párolgás (P) sokévi átlagértékei a Tisza és a Közép-Duna vízvidékén. (Az ábrák szerkesztésében Vancsó Imre oki. met. volt a szerző segítségére.) 2. ábra. A 10 C° feletti hőösszeg (T10; C°x nap) kapcsolata a tengerszint feletti magassággal a Kárpát-medencében 3. ábra. A tényleges és a lehetséges párolgás (P és P0) kapcsolata a Tl0 hőösszeggel és a C csapadékkal. (Adatokat, lásd a táblázatban.) 4. ábra. A lehetséges párolgás (P0) sokévi átlagértékei a Tisza és a Közép-Duna vízvidékén 5. ábra. Az ariditási tényező (a = P0: C) sokévi átlagértékei a Tisza és a Közép-Duna vízvidékén 6. ábra. A hőháztartási viszonyok szerepe a lefolyási tényező alakulásában 121

Next