A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban. A honfoglalástól a XIII. század közepéig (Budapest, 1968)
A MAGYARORSZÁGI VASKOHÁSZAT TÖRTÉNETE A KORAI KÖZÉPKORBAN A kötet az elmúlt évtized nyugatmagyarországi és észak-borsodi kohászattörténeti ásatásai alapján mutatja be honfoglalás kori és kora Árpád-kori vaskohászatunkat a vízierővel működő vashámorok megjelenéséig. A feldolgozás komplex módszere a nemzetközi szakirodalomban egyedülálló, a mű négy szerzője ugyanis ugyanazt a leletanyagot dolgozta fel a régészet, a metallográfia, a történettudomány és a kohászat eszközeivel. Az egyes fejezetek ismertetik a X—XIII. századi magyarországi vaskohászat tárgyi emlékeit, a földbe vájt olvasztókohókat, közlik az olvasztóhelyeken talált ércek és salakok kémiai analízisét, összegyűjtik a témára vonatkozó okleveles és helynévi anyagot, s ezek alapján tisztázzák a kora középkori vaskohászat telephelyeit, technológiáj át, társadalmi és munkaszervezetét, végül beszámolnak egy honfoglalás kori olvasztó pontos rekonstrukciójában egykorú technológiával elvégzett próbaolvasztásról. A technikatörténeti vizsgálatok komplex módszere lehetővé teszi az I. István király korát megelőző társadalmi viszonyok és a korai magyar államszervezet olyan vonásainak felismerését, amelyekről írott források nem maradtak ránk, ezen keresztül a honfoglaló magyarok életének és műveltségének jobb megismeréséhez is hozzásegít. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST