A. Molnár Ferenc: Két régi magyar ima az oltári szentségről - Nyelvtudományi értekezések 148. (Budapest, 2000)
5. A két imádság formuláiról, sajátos kifejezéseiről
a ThewrK. egy, az úrfelmutatáskor mondandó imáját: „Oh en edes wram iesus | Crystwsnak zent lelke | zentely meg engemeth | О Crystwsnak zent teste Jydwew-1 zych engemeth ...” (303-4; 1. ui. 26). Vagy idézhetjük Szent Brigitta már szintén említett tizenöt imádságát, amelyben a latin szöveggel egyezően („О, Iesu ...”) a magyar megfelelőkben (GömK. 98- 128; LázK. 149-88; PozsK. 1-16; ThewrK. 1-34; KrizaK. 1-67; de: WinklK. 245-60) is az imák általában ó kezdetű megszólítással indulnak, például: LázK: .„0 vram iesus ky embprre | lpl” (155), „O Ihüs Angeloknak zabatsaga” (161), „O Ihüs ez világnak teremtoie” (162), „О Ihus ménéi vruoss” (164), „О Ihus prpk fenessegnek tikpre” (166), „O Ihus zerelmes király” (168) stb. A KrizaK. az О-t még úgy is kiemeli, hogy külön sorba írja: „О I Vram Iesus | cristus. erek ed-1 -esseg teged zeretpknek” (5) stb. Az ó-nak ezzel a funkciójával tele van a régi egyházi irodalom, de a ma használt vallásos szövegekben szintén gyakori. A jelenlegi református énekeskönyvben (Ék. 1986) és az evangélikusban (Ék. 1995) vagy harminc-harminc ilyen Ó kezdetű ének van, köztük Szenci-zsoltárok is (pl. „Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk”), a Hozsánna című római katolikus népénekeskönyv (Ék. 1993) és az Éneklő egyház című római katolikus népénektár (Ét.) szintén vagy harmincharminc ilyen éneket tartalmaz (pl. „O, szép Jézus”). Az utóbbiban megtalálható egy „Ádventi ájtatosság az O-antifónák szavaival” című rész is. „Az ádvent utolsó hetének liturgiájában szereplő »Ó-antifonák« (mindegyik az »0!« felkiáltással kezdődik) Jézust azon a hét néven szólítják, melyet az Ószövetség adott a jövendő Messiásnak. A következő ájtatosság ezeknek az antifónáknak gondolataira épül. December 17. és 23. között végezhetjük ... DECEMBER 17. Ének. E (Előimádkozó): Ó BÖLCSESSÉG! ... DECEMBER 18. ... Ó ADONAI! ... DECEMBER 19. ...Ó JESSZE GYÖKERE! ... DECEMBER 20. ... Ó DÁVID KULCSA! ... DECEMBER 21.... Ó NAPKELET! ... DECEMBER 22. ... Ó NÉPEK KIRÁLYA! ... DECEMBER 23. ... Ó EMMANUEL!”. S az összekötő szövegben is többször előfordul az ó megszólító-felkiáltó szó: „Ó Jézus Krisztus, örök Bölcsesség !” stb. (L. Ét. 1011-9). A világi szövegek közül néhány többnyire ismert vers kezdősorait idézem: „Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája”; „Ó, én édes hazám, tejó Magyarország”; „Ó, én kegyelmes Istenem”; (Balassi-versek); „Óh, Tihannak rijjadó leánya!” (Csokonai: A tihanyi ekhóhoz); „Forr a világ bús tengere, ó magyar!” (Berzsenyi: A magyarokhoz); „Hazádnak rendületlenül | Légy híve, oh magyar;” (Vörösmarty: Szózat). Az újabb magyar költészetben az ó ilyen szerepben már ritkán fordul elő: „Oh, Debrecen...” (Ady), Óh szív! nyugodj! (József Attila). Stb. Az Ó-nak ez a használata a latinon kívül számos más európai nyelvben is megvan. Az „Ó, Krisztusfő, te zúzott” kezdetű református és az „Ó, Krisztusfő sok sebbel” kezdetű evangélikus ének Paul Gerhardt (1607-1676) „О Haupt voll Blut und Wunden” kezdetű énekére megy vissza. A német szöveg forrása meg a korábban Clairvaux-i Szent Bemátnak, újabban pedig Löweni Amulfnak (f 1250) tulajdonított, a szenvedő Krisztus testének tagjairól írott énekei közül az utolsó: „Salve caput cruentatum”. Az egész éneknek ([Szent Bernát Hymnusa a’ kereszt-fan függő Christushoz] Salve mundi salutare) már 1651-ből a Canthus catholiciben van magyar fordítása. A megfelelő rész ez: „AZ ORCZÁRA Vdvözlégy fó kit vér fogott” (RMKT. XVII. szd. 7. köt. 332, 666; erre, további hasonló angol, francia, német stb. példákra I.Csomasz Tóth 1950 passim; ill. Ék. 1986; Ék. 1995;CzechK. 43-67 ~ ThewrK. 283-97). Világi szövegből példaként Percy Bysshe Shelley Ode to the 48