Ábel Péter (szerk.): Új filmlexikon 1. A - K - Új filmlexikon 1. (Budapest, 1971)
D
Dolidze 262 Dolin mutatott világ életszerű ábrázolása biztosítja. „Megtervezésekor” nagy szerepet játszik a rendező megfigyelőkészsége és kompozíciós érzéke. Ügyelnie kell arra is, hogy a keresettséget elkerülje. A dokumentumfilmben színészek nem játszanak és díszleteket nem használnak fel; teljesen mellőzik a játékfilmben megszokott fogásokat. A dokumentumfilm hossza változó (egész estét betöltő, rövid stb.). Tágabb értelemben a műfajhoz tartozik a filmhíradó is, ha fontos politikai, társadalmi vagy kulturális esemény részleteit rögzíti dokumentumszerűen. Mivel a dokumentumfilm általában nagy jelentőségű, aktuális kérdésekkel foglalkozik s a mindennapok történelmét rögzíti, nagy szerepet játszik a világnézeti nevelésben. A filmtörténet számos nevezetes dokumentum-iskolája közül kiemelkedő helyet foglal el Dziga Vertové (Filmszem). A rendező a szocializmust építő szovjet társadalmat eredeti eszközökkel mutatta be nagy hatású műveiben (A föld egyhatoda, 1926; Ember a felvevőgéppel, 1929; Három dal Leninről, 1934 stb.). Egész sor dokumentumfilm örökíti meg a II. világháború harcait; ilyen pl. A háború napjai (1942, Mihail Szluckij rendezése), amelynek forgatásában mintegy száz operatőr vett részt és a játékfilmes Alekszandr Dovzsenko Harc Szovjet-Ukrajnáért (1943) c. alkotása. Az -óangol dokumentumiskola felvirágoztatása John Grierson nevéhez fűződik. Az iskola két kiemelkedő alkotása — többek között — a Heringhalászok (J. Grierson, 1929) és az Éjjeli posta (Basil Wright és Harry Watt, 1936). Klasszikus értékű dokumentumfilmnek számít a holland származású Joris Ivens Spanyol földje (1937), mely a spanyol polgárháború hőseinek állít emléket, az amerikai J. Robert Flaherty számos műve, így a Nanuk, az eszkimó Í1922), Az arani ember (1932—34) és a Louisianai történet (1948) stb. Sok dokumentumfilm-rendező eleveníti fel a fasizmus rémtetteit (Erwin Leiser, Paul Rotha stb.). A hagyományos dokumentumfilm kereteit Mihail Romm A hétköznapi fasizmusban (1965) az attrakciós montázs és a közvetlen, oldott kísérőszöveg alkalmazásával tágította ki. Dolidze, Sziko (1903— ): szovjet-grúz rendező, forgatókönyvíró, Állami díjas, az OSZSZSZK népművésze. 1925-ben a tbiliszi egyetem történelem —filozófiai fakultásán szerzett diplomát. Ugyanebben az évben tisztviselőként került a Goszkinprom Grúzia filmstúdióhoz, majd rendezőasszisztensként dolgozott. 1928-ban a Híradó munkatársa volt. Érdeklődése a zenés műfajtól a vígjátékon át a történelmi drámáig terjed. A könnyed humor és a tragikus pátosz egyaránt sajátja. Dokumentumfilmeket is készített. Legmarkánsabb munkája a D. Rondelivel közösen forgatott sajátos hangvételű operafilm, a Dzsurgaj pajzsa, amely a Nagy Honvédő Háború harcaihoz állít példát a hősi múltból. — I. f.: Hív a föld (1928), Az én nagyanyám (1929, társíró), Roham a földeken (1929), Psavija (1932, rövidfilm), A hegyomlás országában (1932, író, rendező), Az utolsó kereszthordók (1934, író, rendező), Darikó (1936, író, rendező), Barátság (1940, rendező, társíró), Dzsurgaj pajzsa (1944, rendező D. Rondelivel, író G. Leonidzével, D. Rondelivel), Szökik a menyasszony (Г948, író), Szovjet Grúzia (1950, dokumentum, D. Rondelivel), Szovjet Grúzia (1952, dokumentum, R. Karmennel), Szitakötő (1954), Eteri dalai (1957, író, rendező), Fatima (1958), Az utolsó és az első nap (i960), Paliasztomi (1963, rendező, író), Találkozás a múlttal (1966), A város korán ébred (1967, rendező és R. Ebralidzével író). Dolin, Borisz (1903— ): szovjet rendező, az OSZSZSZK népművésze, kétszeres Állami díjas. 1926-ban végzett a moszkvai B. Csajkovszkij filmfőiskolájának operatőrszakán. 1936-ig népszerű tudományos filmek felvételeit és mikroképeit készítette. Nemzetközileg elismert természetbúvár, az állatfilmek egyik specialistája. Tanít a Filmművészeti Főiskolán (VGIK), szaktanácsadója a gyermekek számára készülő, Mindent tudni akarok c. népszerű ismeretterjesztő összeállításnak. Az utóbbi időben játékprodukciókat is forgat. — I. f.: A növényi sejtek felépítése (1936, rövid), Moszat (1937, rövid), Baktériumok (1938, rövid), A tenger mélyén (1938, dokumentum A. Zgurigyivel), A tenger élete (1939, dokumentum A. Zgurigyivel), A mi soha nem látott barátságunk (1940, dokumentum), Az édesvizek világában (1941, rövid), Tömeges haltenyésztés (1942, oktató), A nagy szerelem törvénye (1944, dokumentum), Vadak ösvényén (1947, rövid), Egy gyűrű története (1948, dokumentum), Kaukázusi természetvédelmi terület (1949, rövid), Ember megy a nyomán (1950, rövid), Szárnyas védelem (1954, játékfilm), A szürke rabló (1956, játékfilm), Új attrakció (1957, játékfilm), Hűséges szívek (1959, játékfilm,