Ábel Péter (szerk.): Új filmlexikon 1. A - K - Új filmlexikon 1. (Budapest, 1971)
C
Cseres 315 Cserkaszov veszeti Főiskolán folytatott tanulmányai után a harmincas években kisfilmekkel mutatkozott be. Hazánkban a felszabadulás előtt e műfaj egyik legigényesebb képviselője volt. A játékfilmrendezésre 1940-ben tért át. A felszabaduláskor jobboldali politikai állásfoglalása miatt elhagyta Magyarországot és Latin-Amerikában telepedett le. Caracas közelében baleset áldozata lett. Legnagyobb visszhangot kiváltó munkája A harmincadik. Legtöbb rendezését realista szándék hatotta át. — I. f.: Magyar textilipar (1938, rövid), Pax vobiscum (1938, rövid, összeállító), Szent István, a magyarok első királya (1938, rövid), Beszélő kövek (1939, rövid), Kincses Felvidék (1939, rövid), Felvidéki levél (1939, rövid), Miből élünk? (1939, rövid), Autóval Kárpátalján (1939, rövid), A Felvidék és Kárpátalja visszacsatolása (1938 — 39, dokumentum, Nagy Lászlóval), Megindul az erdő (1939, rövid), Kelet felé (1940, dokumentum, szövegíró), Halló, halló ! (1940, rövid), Megjött a posta (1940, rövid), Varázsos vizek városa (1940, rövid, író), Bölcsőtől az iskoláig (1940, rövid), Magyarország műemlékei (1940, rövid), Cserebere (1940, rendező, író), Porcelán (1940, rövid), Film a filmről (1941, rövid), Lelki klinika (1941, rendező, író), Fehér veszedelem (1941, rövid), Árnyékban (1941, rövid), Estélyi ruha kötelező (1942, rendező Horváth Árpáddal), Éjfélre kiderül (1942), A 2000 pengős férfi (1942), A harmincadik (1942, rendező, Kerecsendi Kiss Mártonnal író), A 28-as (1943, Apáthy Imrével író), Aranypáva (1943), Orient Expressz (1943), Féltékenység (1943), Kettesben (1943), A látszat csal (1943), Az első (1944, rendező, Kerecsendi Kiss Mártonnal író, nem mutatták be). Cseres Tibor (1915— ): író, forgatókönyvíró, József Attila-díjas. Gyergyóremetén született. A kolozsvári egyetem közgazdaságtudományi karán tanult. Többféle foglalkozással próbálkozott. A felszabadulás előtt a Nagyvárad c. lap munkatársa volt. 1945 után a Szövetkezetek Országos Központjában a sajtóosztály vezetője lett. Szerkesztette a Viharsarok, a Puszták Népe c. lapot, munkatársa volt az Élet és Irodalomnak, a Magyar Televíziónak. Költőnek indult, prózai írásai az ötvenes évektől jelennek meg könyv alakban. Mint műfaji kifejezőeszköz a film is foglalkoztatja. írt forgatókönyveket (Kőmíves Kelemen, 1957 stb.), s művei közül többet felvevőgép elé is vittek. — I. f.: Zsebek és emberek (1956, rövid játékfilm, B. Tímár Katóval), Égi madár (1957, Móricz Zsigmond nyomán), Pesti háztetők (1961, Hubay Miklóssal), Hideg napok (1966, Kovács Andrással). Cserkaszov, Nyikolaj (1903—1966): szovjet színész, ötszörös Állami díjas, Lenin-díjas, a SZU népművésze. Szentpétervárott született. Már tizenöt éves korában statisztált a marinszki színházban. 1922-ben a Pantomim Színházhoz szerződött, ahol kitűnően hasznosította kedvező testi adottságait: nyurga termetét, hihetetlen ruganyosságát. 1923-ban beiratkozott a leningrádi színiiskolába. Itt alakította ki két évfolyamtársával, B. Csirkovval és P. Berezovval későbbi nagy sikerű varieté- és cirkuszszámát, a Zoro, Hum és Charlie Chaplint. 1926-ban a leningrádi Ifjúsági Színház tagja lett. Később operettekben lépett fel, majd a Komédia vándorszínházhoz került. 1933-ban hívták meg a Puskin Színházhoz. A könnyű műfajtól jutott el a drámáig. Szuggesztív erő, mélyről jövő átélés és hiteles, aprólékos jellemformálás tette emlékezetessé játékát. Humora könynyed, némileg excentrikus. 1927-től filmezett. Tehetsége a harmincas évek közepétől bontakozott ki teljesen, amikor egész sor, immár klasszikus értékű alakítással hívta fel magára a nemzetközi közvélemény figyelmét. ilyen volt pl. a Viharos alkonyat érzelemgazdag Polezsajev professzora, a Grant kapitány gyermekei hórihorgas, bogaras Paganellje, a Nagy Péter apja ellen lázadó Alekszej cárevicse, Makszim Gorkij a Lenin 1918-ban, Alekszandr Nyevszkij herceg a Jégmezők lovagjában. Híres, sokat emlegetett szerepe még a Rettegett Iván, Don Quijote, a bús képű lovag, és a Minden az embereké marad Dronov professzora. Magyarul is megjelent könyve: Egy szovjet színész feljegyzései. Élénk közéleti tevékenységet fejtett ki. Tagja volt a Szovjet Béketanácsnak és a Legfelsőbb Szovjetnek. Leningrádban halt meg. — I. f.: Öméltósága (1927) , Költő és cár (1927), A hold balról (1928) , Az én fiam (1928), Boldogság (1932), Jan Knukk házassága (1934), Az első szerelem (1934), Szeretlek-e? (1934), Határ (1935), Pamiri sakálok (1935), Viharos alkonyat (1936), Grant kapitány gyermekei (1936), A kalózok kincse — Kincses sziget (1937), A szovjet hazáért (1937), Nagy Péter (1937), Jégmezők lovagja — Alekszandr Nyevszkij (1938), A puskás ember (1938), Diadalmas Péter (1938), Barátok (1938), Lenin 1918 (1939), Megvédjük Caricint (1942), Az „értékes” fej (1942, rövid játék), Szuhe Bátor (1942), Rettegett