Ábel Péter (szerk.): Új filmlexikon 1. A - K - Új filmlexikon 1. (Budapest, 1971)
D
Darrieux 234 Darvas tekintetes úr (1942), Férfihűség (1942, társíró, rendező), Késő (1943, író, rendező), Rákóczi nótája (1943), Vihar után (1944). Darrieux, Danielle [daniel darjő] (1917 — ): francia színésznő. Bordeaux-ban született. Iskolai tanulmányait és a zeneakadémiát Párizsban végezte. Már tizennégy éves korában filmezett. Első sikereit első férje, H. Decoin vígjátékaiban aratta. Fiatalságának bájával, könnyed természetességével, franciás temperamentumával meghódította a közönséget. Az ötvenes években Olaszországban, majd az USA-ban is filmezett. (Ez utóbbi helyen 1938-ban vendégszerepeit.) Művészete az idők folyamán elmélyült, kiváló jellemszínésznővé érett. Klasszikus és modern szerepekben vonzó asszonyiságával, aprólékos lélekrajzi finomságokkal vált híressé. Emlékezetes szerepe: a Vörös és fekete Madame Renalja, a spanyol királynő A királyasszony lovagjában. Egy ízben Budapesten is filmezett (Pesti éjszakák). — I. f.: A bál (1931), Panurge (1932), Álomkastély (i933), A válság véget ért (1934), A Volga lángokban (1934), Egy cseppnyi rossz (1934), Arany az utcán (1934), A szívem téged hív (1934, német verzió), Dédé (1934), Szőke veszedelem (1935), A hálókocsik ellenőre (1935), Én minden asszonyt szeretek (1935, francia verzió), A zöld dominó (1935), Mozart kisasszony (1935), Mayerling (1936), Bulyba Tarasz (1936), Lányok egymás között (1936), Port Arthur (1936), Kisasszony a mostohám (1937), Katja (1938), Pesti éjszakák (1938), Párizsi divat (1938, USA), Első csók (1939), Szeszélyek (1941), Az első randevú (1941), A hölgyek öröme (1943), A félvilági szűz (1946), A szenvedély rabjai (1947), A királyasszony lovagja — Ruy Bias (1947), Holdbéli János (1948), Maradj te csak Amélie-vel (1949), Körbe-körbe (1950), Szerelmi románc (19SO, olasz), Mammy (1950), A Bonnadieu ház (1951), Gazdag, fiatal és szép (1951, USA), A gyönyör (1951), Elragadó teremtmények (1952), Öt ujj (1952, USA), Az igazság Bébé Donge-ról (1952), Madame de . . . (1953), Jóisten hitvallás nélkül (1953), Vörös és fekete, 1—2. rész (1954, olasz—francia), Szolgálati lépcső (1954), Napóleon (1954), Lady Chatterley kedvese (1954), A méregügy (1955), Ha Párizs mesélni tudna (1955), Nagy Sándor (1956, USA), Tájfun Nagasaki felett (1956, francia—japán), Tisztes úriház (1957), Furcsa vasárnap (1958), A hetedik ég (1958), Az élet kettesben (1958), Marie Octobre (1958), A rendetlenség és az éjszaka (1958), A szerelem játékai (i960), A férfi és az asszonyok (i960), Éljen IV. Henrik király, éljen a szerelem! (1961), Nyári ringló (1962, USA —angol), Az ördög és a tízparancsolat (1962), Elszabadult oroszlánok (1962), Landru (1962), A bűn nem kifizetődő (1962, olasz—francia), A kegyelemdöfés (1964, francia—kanadai), Hölgyeim vigyázat! (1964, francia—olasz), Patate vagy a krumplivirág (1964, franciaolasz), A herceg aranya (1965, olasz—francia), Az élet vasárnapja (1965, francia — NSZK), A rochefort-i kisasszonyok (1966), 24 óra egy asszony életében (1968, NSZK — francia). daru, krán: kb. 8 m magasságig állítható, körben forgatható lépcsős gépállvány, amelyen a felvevőgép és két személy (az operatőr, segédoperatőr vagy a rendező) foglal helyet. Az átlagosnál magasabb nézőpontból történő felvételezést teszi lehetővé. Darvas Iván (1925— ): színész, kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes művész. Bélyén született, Prágában járt iskolába. 1938-ban került Budapestre. 1943-ban iratkozott be a Színiakadémiára, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója volt. Ezt követően ismét visszatért a színi tanulmányokhoz. 1946-ban a Művész Színházban tűnt fel Raszkolnyikov, majd Anouilh modern Orpheuszának szerepében. 1949 — 56 között a Madách Színház tagja volt. 1962 őszén a Miskolci Nemzeti, 1963-tól a József Attila, 1966-tól a Vígszínház társulatának vezető művésze. Bravúros produkciója Gogol: Egy őrült naplója c. monodráma előadása (1967-től). Franciás stílusú, arisztokratikus, könnyed mozgású, sokoldalú jellemszínész. 1948 óta filmez. A Liliomfi címszerepét stílusosan komédiázva alakította, s emlékezeteset nyújtott a Gázolás törvényszéki bírójának alakjában és a Dollárpapa képviselői karriert befutó ravasz, fiatal ügyvédjeként. Nevét a Bakaruhában c. film főszerepének megformálása külföldön is széles körben tette ismertté. Kitűnő volt A tizedes meg a többiek maró iróniával megrajzolt Gálfy zászlósaként, a Tilos a szerelem vagány Hercegeként és mint a Három királyok egyike az Egy szerelem három éjszakája filmváltozatában. — I. f.: Beszterce ostroma (1948, átdolgozott változat 1955), Forró mezők (1948), Díszmagyar (1949), Egy asszony elindul (1949), Erkel (1952), Semmelweis (1952), Föltámadott a tenger,