Ábel Péter (szerk.): Új filmlexikon 1. A - K - Új filmlexikon 1. (Budapest, 1971)
J
Jancsó Jancsó SU Jancsó Miklós (1921— ): rendező, érdemes művész, Balázs Béla-díjas. Vácott született. Az egyetemen jogot és néprajzot hallgatott. A Filmművészeti Főiskolán 1950- ben szerezte meg diplomáját. Pályáját mint híradós kezdte, később rövidfilmeket forgatott, majd 1958-ban rendezte első játékfilmjét (A harangok Rómába mentek) Szilvási Lajos forgatókönyve alapján. A város peremén c., József Attiláról szóló és a mártírhalált halt Goldmann György szobrászművészről alkotott Halhatatlanság c. dokumentumfilmjei a műfaj kiemelkedő hazai képviselői közé sorolják. Kedveli a formai kísérleteket, alkotásait modern szemléletmód jellemzi. Oldás és kötés c. munkája vitatható részletmegoldásai ellenére eredeti tehetségről, filozofikus, elgondolkoztató felfogásról vall. Hatalmas nemzetközi sikert aratott a Szegénylegényekkel. E filmje igyekszik szembeszállni a betyárromantika hamis ábrázolásmódjával és könyörtelen logikával, szűkszavú tárgyilagossággal ábrázolja az idegen, úri elnyomó hatalomnak kiszolgáltatott, befogott „gyanús” szegények, közemberek tragédiáját. Sokat vitatott, nagy erejű, rendkívül egyéni munkája, a Csillagosok, katonák a polgárháború sújtotta Volga-vidéken játszódik. Az ezt követő Csend és kiáltás a fehérterror éveit idézi. Mindhárom említett alkotása komor tónusú dráma. Különösen széles körű szakmai és közönségvisszhangot váltott ki első színes filmje, a Fényes szelek. A vihart az alaptéma: a NÉKOSZ, továbbá részint az adott kor ábrázolása, részint a jelképek többféleképpen is magyarázható értelmezése váltotta ki. Egyesek részéről ellenérzést keltett a rendezés szüntelenül mozgó, vibráló stílusa, a dalok, a táncok korfestő musical jellegű cselekménybe iktatása. (A film a Feldobott kővel együtt 1970-ben megkapta a Filmkritikusok díját.) Jancsó filmművészetünk egyik legmarkánsabb alakja, szuverén egyéniség. Szinte konok következeteséggel kutatja alkotásról alkotásra az őt foglalkoztató filozófiai problémákat. Vizsgálódásának egyik tárgya a hatalom kérdése, annak eltorzulása, az elnyomó és az elnyomott viszonya. Erőssége sajátos technikája. A Sirokkót, amely kevésbé sikerült, Hitchcockot idéző rendkívül hosszú beállításokkal (tizenkét-tizennéggyel), állította össze. 1970-ben felújították a felszabadulást ábrázoló és a magyar — szovjet barátságot hirdető 1964-es így jöttem c. filmjét. „Az ötlettől a filmig” könyvsorozatban 1968-ban kiadták a Szegénylegényeket. — Szívesen ábrázol végletes indulatokat, egymásnak feszülő, kemény jellemeket. Kerüli a pátoszt, inkább vonzódik a ridegnek tűnő objektivitáshoz. Ez bizonyos mértékű hidegségének magyarázata. Tudatosan keresi az ábrázolt korszakban azt, ami általánosítható, emberi és örök. Eközben kevesebb figyelmet fordít a téma társadalmi vonatkozásainak megrajzolására. Rendkívül nagy gonddal, szinte koreográfusként határozza meg a színészek mozgását. Számára a forgatókönyv éppen ezért olyan iránymutató, amelytől a gyakorlat hevében el-eltér. Technikai értelemben az amerikai western stílusának híve. A külföldi sajtó az utóbbi években — különösen miután a Szegénylegények megkapta az angol filmkritika díját — rendkívül nagyra becsüli tevékenységét s a legnagyobbakhoz, M. Antonionihoz, I. Bergmanhoz hasonlítják. Az előbbihez modernsége, az utóbbihoz konvenciótlansága, könyörtelen realitása hozza közel. Erőssége a légkörteremtés. Több ízben dolgozott együtt Hernádi Gyula íróval, aki forgatókönyveinek szerzője. Legutóbb az UNESCO számára készített egy kisfilmet, majd Rómában M. Vittivel forgatott (a film ideiglenes címe: Mindennapi félelem). — l.f.: Makszimenko-brigád (1950, rövid, író), Kezünkbe vettük a béke ügyét (1951, dokumentum, Mészáros Gyulával, Koza Dezsővel), Szovjet mezőgazdasági küldöttség (1951, rövid, György István Pállal), 1952. május I. (1952, rövid), Közös úton (1953, rövid, B. Nagy Lászlóval, Berek Oszkárral), Arat az orosházi Dózsa (1953, rövid), Galga mentén (1954, rövid), Ősz Badacsonyban (1954, rövid), Éltető Tisza-víz (1954, rövid), Emberek ne engedjétek! (1954, rövid, Tímár Istvánnal, Wiedermann Károllyal), Egy kiállítás képei (i9S4, rövid), A varsói VIT, 1—3. rész (1955, rövid), Emlékezz ifjúság! (1955, rövid), Angyalföldi fiatalok (1955, rövid), Móricz Zsigmond (1956, rövid), A város peremén (1957, rövid), Dél-Kína tájain (1957, rövid), Színfoltok Kínából (1957, rövid), Kína vendégei voltunk (1957, rövid), Pekingi paloták (r957. rövid), Derkovits (1958, rövid), A harangok Rómába mentek (1958), Izotópok a gyógyászatban (1959, oktatófilm), Halhatatlanság (1959, rövid), Három csillag (i960, Várkonyi Zoltánnal, Wiedermann Károllyal), Eladás művészete (i960, oktató, Mészáros Mártával), Szerkezettervezés (i960, oktató), Az idő kereke (1961, rövid), Indián történet (1961, rövid), Alkonyok és hajnalok (1961, rövid), Oldás