Ábel Péter (szerk.): Új filmlexikon 2. L - Z - Új filmlexikon 2. (Budapest, 1973)
S, Sz
Színház 516 szinkronizált vek mellett A százéves színésziskola (Bp., 1964, szerk. Csillag Ilona) c. kiadvány tájékoztat. Az intézmény főigazgatója: Nádasdy Kálmán, a filmfőtanszék vezetője: Keleti Márton. Színház és Mozi: a nagyközönség számára készült képes hetilap. 1948 augusztusától 1956 októberéig jelent meg. (Utóda a Film, Színház, Muzsika.) Főszerkesztői Relle Pál, Fejér István, Gyetvai János voltak. Az ötvenes években a műsorfüzet feladatát is betöltötte. szinkronitás, egyidejűség: hangosfilm visszaadásánál a kép és a hang együttfutása, amikor a kép és a hozzá tartozó hang pontosan egy időben jelenik, illetve szólal meg (—startjel). 2 — 3 képelemnél („filmkockánál”) nagyobb eltolódást a közönség már észrevesz. szinkronizálás, utószinkron, dubbing: egy korábban felvett képhez tartozó hang (pl. párbeszéd, zene) utólagos felvétele vagy a már felvett beszédhanghoz aláfestő zene vagy zörej készítése. Szinkronizált filmnek az idegen nyelvű filmek más nyelven beszélő változatát nevezzük. Ennél a filmet számos rövid jelenetre bontják, és a szereplők beszédének értelem és szájmozgás szerint megfelelő magyar szöveget a szinkron színészek az új hangfelvételkor bemondják. Az így utólag felvett szöveget, zörejeket a -*■nemzetközi hangszalagokkal keverve készül a -»szinkronizált film hangja. szinkronizált film: idegen nyelven beszélő film nemzeti nyelvű változata, melyet azzal a céllal készítenek, hogy az alkotás minél szélesebb közönségréteghez jusson el. A szinkronizálás révén az elhangzó szöveg — melyet a felirat egyébként csak kb. harmadrészben ad vissza — teljes terjedelmében megmarad, a néző figyelme nem oszlik meg a kép nézése és az olvasás között, tehát a művészi élmény folyamatossága jobban biztosított. A szinkronizálás ellenzői — többek között Balázs Béla is — azzal érveltek, hogy a színész hangja alakításának elidegeníthetetlen része. A mai gyakorlat szerint viszont — az egyre jobban terjedő koprodukciós vállalkozások miatt — gyakran a legnevesebb színészek hangját már eleve szinkronizálni kell, másrészt a szinkrontechnika fejlődésével a tolmácsolás a legtökéletesebb illúziót keltheti. — A szövegírónak (dramaturgnak) ügyelnie kell arra, hogy az elhangzó szöveg az eredeti pontos mása legyen és a szereplő szájmozgásához igazodjék. A hangmérnök a hangeffektusok újrateremtője. A rendező kiválasztja a színészeket és mindvégig irányítja a felvételeket. A színésznek azonosulnia kell a figurával, akinek hangját idegen nyelven megszólaltatja. A szinkronizálás ilyenformán nem kis leleményt, tehetséget és színészi alázatot kívánó feladat. — A szinkronizálás világszerte terjed. Vannak országok (SZU, NDK, Olaszország), ahol minden bemutatásra kerülő külföldi filmet szinkronizált változatban mutatnak be. (A SZU-ban a nemzetiségi stúdiók alkotásait is oroszra szinkronizálják.) — Az első magyar szinkronkísérletek 1935 — 36-ban folytak. Magyarul először egy svéd, majd francia produkció szólalt meg. Az úttörők Balogh Béla és Karla Béla voltak, s a Ne sírj éáesanyám c. film magyar hangjai között ott találhattuk a gyerek Ruttkai Évát. E tolmácsolások még nem hozták meg a kívánt eredményt. A felszabadulás után Gombos László kezdte meg a kísérleteket a főiskolán. A rendszeres magyar szinkronfilmgyártás 1948 őszén kezdődött meg a MAFILM műtermeiben. Itt először Fejér Tamás irányításával Viktor Ejszmont Krejcer Varjag c. szovjet filmjét látták el magyar hanggal (Hősök hajója — Varjag cirkáló). 1949-ben alakult meg a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat szinkron főosztálya. Kezdetben játékfilmrendezők (pl. Szemes Mihály, Keleti Márton, Gertler Viktor) szinkronizáltak. 1949 — 53 között Szergej Gudkov szovjet sz inkronrendező adta át gazdag tapasztalatait a magyar szinkronalkotóknak. 1951-benlétesítettéka Magyar Szinkron Állami Vállalatot. (Később Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalat lett a neve.) Az első magyarul beszélő nyugati film a francia Pierre Chenal borsos szatírája, a Botrány Clochemerle-ben volt. (A bemutató éve 1951, rendezője Vas János.) 1957 óta a vállalat neve Pannónia Stúdió. A munka korszerű körülmények között folyik az 1954 végén készült létesítményben (II., Vöröshadsereg útja 64.). A termelés növekedését jelzi, hogy míg 1960-ban 40, addig 1970-ben közel 200 filmet ültettek át magyarra. A Pannónia Stúdió jó képességű alkotógárdával rendelkezik. (Rendezők: Csákány Márta, Hazai György, Márkus Éva, Moldoványi József, Vajda István, Várkonyi Gyula, Vas János; dramaturgok: Asztalos József, Bánki Stella, Kálmán Éva, Nedeczky Edit, Révész Mária, Somló Éva, Somogyi Magda, Szalóky József, Szeredás András, Szőnyi Klára, Wessely Ferenc; hangmérnökök: Bársony Péter, Bélái 1st-