Ábel Péter (szerk.): Új filmlexikon 2. L - Z - Új filmlexikon 2. (Budapest, 1973)
S, Sz
Sárdy 403 Saslavsky iratkozott be és 1943-tól mint színész működött különböző társulatoknál. A háború alatt a Front Színház tagja, 1947 — 50 között a moszkvai Filmművészeti Főiskola (VGIK) hallgatója, M. Romm növendéke volt. 1951-ben, hazatérése után a művészfilmek stúdiójának rendezője lett. Első munkáját (Dal az emberről) a mártírhalált halt Nikola Vapcarov költőről forgatta. Nevéhez egyaránt fűződnek sikeres drámai és vígjátéki művek. — I. f: Dal az emberről (1954), A szerelmes trombitás (1956), Szembesítés (i960), Ketten az ég alatt (1961), Vaszka (1964, rövid tv-film), Páncél nélküli lovag (1965), A szabálytalan ötpercek (1970), Szükséges bűnös (1971). Sárdy János (1907 — 1969): színész, énekes, érdemes művész. Nagykónyiban született. Pápán járt tanítóképzőbe, majd vidéki tanítóként Dunaföldváron kezdte pályáját. Énektanulmányok után 1936-ban szerződött a budapesti Operaházhoz. A II. világháború idején vált népszerű tenoristává. Hírét operettfellépései, hanglemezei fokozták. Vonzóerejének egyik forrása szép és szenvedélyes lírai hangján kívül színészi képessége volt. Könnyed, opera- és operettszínpadon szokatlanul természetes játékstílusa, derűs humora a felvevőgép előtt is jól érvényesült. Beszédét enyhe vidékies akcentus színezte, s ez már önmagában is karaktert adott szerepeinek. Színpadi alakításai közül a János vitéz Kukorica Jancsija és Wagner Mesterdalnokok c. operájának Dávidja volt a legkiemelkedőbb, de énekelte többek között Almaviva grófot, Papagenót és a népszerű Bob herceget is. A felszabadulás előtt zenés filmjeivel aratott nagy sikert, míg 1945 után a Mágnás Miska filmváltozatában a mérnök alakítójaként és a Déryné történetében mint Szentpétery Zsigmond nyújtott emlékezetes produkciót. Gyakran szerepelt a rádióban is. 1957-ben lett a Fővárosi Operettszínház tagja. Budapesten halt meg. — I. f.: Te vagy a dal (1940), Magdolna (1941), Leányvásár (1941), Utolsó dal (1941), Éjféli gyors (1942), Heten, mint a gonoszok (1942), Üzenet a Volga-partról (1942), Álomkeringő (1942), Késő (1943), Éjjeli zene (1943), Magyar Kívánsághangverseny (1943), Kalotaszegi Madonna (1943), Rákóczi nótája (1943), Viharbrigád (1943), Fiú vagy lány? (1944), Könnyű múzsa (1947, nem mutatták be), Örök melódiák (1947, rövid játék), Mágnás Miska (1948), Déryné (1951), Díszelőadás (1955)Sárközy István (1920— ): zeneszerző, kétszeres Erkel-díjas. Pesterzsébeten született. A Zeneművészeti Főiskolán 1947-ben fejezte be tanulmányait. 1947—49-ben a NÉKOSZ Bartók Béla zeneművészeti kollégiumának titkára, nevelőtanára, 1950 —51-ben a Népszava zenekritikusa, 1957—61 között a Zeneműkiadó Vállalat zenei főszerkesztője, 1959- től a Zeneművészeti Főiskola tanára (zeneelmélet, partitúraolvasás). Színpadi muzsikái közül ismert a Mészöly Dezső által átdolgozott Liliomfi (1950), az Erős János (1951) és az ugyancsak 1951-ből való, Mikszátheredeti alapján készült Szelistyei asszonyok c. operett. Kórusművei közül megemlíthetjük a Vörös Rébéket (1947), a Júlia-énekeket (1958) és a Reng már a föld (1958) c. kantátát. Zenekari műveinek sorában jelesebb a József Attila-sorokra írt Aki szegény (1966) és a Változatok csellóra (1967). Elkészítette F. García Lorca komédiájának, a Csodálatos vargánénak tv-változatához a kísérőmuzsikát (1968). Filmzene-komponálással 1949 óta foglalkozik. — I. f: Brigád (1949, rövid), Gyarmat a föld alatt (1951), Ház a sziklák alatt (1958), A mi földünk (1959), Váltás (1964, tv-film), Az idegen ember (1964, tv-film), A tizedes meg a többiek (1965), Liliomfi (1968, NSZK, tv-film). Saslavsky, Luis (1906— ): francia származású argentin rendező. Buenos Airesben, más forrás szerint Santa Fében született. Az egyetemen jogot tanult, majd képzőművészeti ismereteket szerzett. Festő és író lett. Művészi pályafutását Hollywoodban díszletfestőként kezdte. Latin-Amerika jelentős, sokoldalú alkotó művészeinek egyike. Intellektuális típus. Munkáin M. Ophüls francia rendező szépségkeresésének hatása érezhető. 1948-ban feldolgozta O. Wilde Lady Windermere legyezője c. darabját (Egy rossz aszszony története). Kezdetben filmkritikákat is írt. Mint rendezőnek a technikai megoldás az erőssége. Argentínai sikereit zenés produkciókkal aratta. 1952-ben áttelepült Franciaországba, de a hatvanas években ismét főleg spanyol nyelvterületen készített filmeket. — I. f.: Bűncselekmény háromkor (1935, argentin), A menekülés (1937, argentin), Zárt ajtó (1939, argentin), A papagájszerenád (1939, argentin), Az emlékezés háza (1940, argentin), Egy éjszaka története (1941, argentin), Napfogyatkozás (1943, argentin), A kísértethölgy (1945, argentin), Öt csók (1946, argentin), Egy rossz asszony története (1948, argentin), Útlevél Rióba 38*