Ábel Péter (szerk.): Új filmlexikon 2. L - Z - Új filmlexikon 2. (Budapest, 1973)
S, Sz
Sumszkíj 485 Sütő Sumszkij, Vjacseszlav (1922— ): szovjet operatőr. Vityebszkben született. A moszkvai Filmművészeti Főiskolán (VGIK) M. Magidszon tanítványaként szerzett diplomát. 1948- ban a Gorkij Stúdióhoz került. 1951-ben V. Rapoport, 1953-ban Jegiazarov másodoperatőrjeként dolgozott. Első önálló munkája a Riadalom c. rövid produkció. Képességeiről leginkább a Visszavárlak lírai szépségekben gazdag beállításai vallottak. — I. f.: Riadalom (1954, rövid játékfilm), Nagyezsda (t955. rövid játékfilm; beillesztve az öt ország, öt asszony c. NDK produkcióba, 1957), Ez így kezdődött (1956), Múló évek (1957), Májusi emlékek (1958, csehszlovákszovjet, V. Hunkával), Lányok tavasza (i960), Volgái mese (i960, rövid), Visszavárlak (1962), 3+2 (1963), Korunk hőse, 1—2. rész (1965 — 66), Két csengetés között (1968), Bűn és bűnhődés, 1—2. rész (1970). Sundquist, Folke (1925 — ): svéd színész. Falunban született. Tisztviselőként dolgozott, majd színi tanulmányai után a göteborgi és a malmöi városi színházban lépett fel. Rokonszenves megjelenésű, életteljes játékú színpadi jellemábrázoló. Nevét A. Mattsson nálunk is vetített, Egy nyáron át táncolt c. filmjének szerelmes diákfigurája tette ismertté. Az ötvenes években több ízben alakított fiatal hősöket U. Jacobsson és M. B. Nilsson partnereként. — I. f.: Egy nyáron át táncolt (1951), Gyermekkori szerelem (1952), Salka Valka (1953), A szerelem kenyere (1953), Varázslatos vándorlás (1953), Halottak szigete (1955, NSZK), Kis háztartás (1955, svéddán), Halhatatlan szerelem (1956, NSZK), Leány frakkban (1956), Az élet tavasza (1957, svéd—argentin), A nap vége (1957), Nászéjszaka (1959, finn—lengyel—svéd), A farkasok órája (1967), Bamse (1968). Sunyovszky Sylvia (1948 — ): színésznő. Rozsnyón (Roznava) született. A pozsonyi (Bratislava) Színművészeti Főiskolán (VSMU) kezdte színi tanulmányait, majd a Hviesdoslav Színházban lépett fel 1967 — 68- ban. Magyarországra kerülve a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1970-ben szerzett diplomát. Ezután visszatért Csehszlovákiába és a kassai színházhoz szerződött. 1971-ben a Madách Színház hívta meg tagjai sorába. — I. f.: Várj! „Ceinok” (1968, csehszlovák, tv-film), Az alvilág professzora (1969), Ráktérítő (1969, tv-film), Gyula vitéz télennyáron (1970), Rózsa Sándor, I—12. rész (1970, tv-sorozat), A nagylegény (1970, tvfilm), Jelzőlámpa (1970, tv-film), Házassági évforduló (1970, tv-film), A tetovált nő (1971, tv-film), Iphigénia a tauruszok földjén (1971, tv-film), Öt férfi komoly szándékkal (1972, tv-film), Fuss, hogy utolérjenek ! (1972). Superscope [szuperszkóp]: panorámarendszerű filmvetítési eljárás, amely a Cinemascope rendszerektől csak abban különbözik, hogy a filmkép négyzetes. A 18,2 x 18,2 mm-es kép igen jó fénykihasználást biztosít. Sutter, Sonja (1931— ): német színésznő. Freiburgban született, az NSZK-ban él. Színi tanulmányokat folytatott. Az ötvenes évek elején egy időre az NDK-ba szerződött a DEFA-hoz. Kitűnő drámai erő, játékmodora bensőséges, kifejező. Az ember tragédiája legutóbbi bécsi előadásán a Burgtheaterban ő alakította Éva szerepét. A felvevőgép előtt főként mai nőket személyesít meg. Emlékezetes alakítása a Lissy címszerepe. Plasztikusan, hitelesen mutatja be a német asszony magára találását a nehéz időkben. Münchenben él. — I. f.: Asszonysorsok (1952, NDK), Az én apám lova (1954, NSZK), A Barringsok (1955, NSZK), Hallgatás az erdőben (1955, NSZK), Idegen tollak (1955, NDK), Isten és ember előtt (1955, NSZK), Három nyírfa a réten (1956, NSZK), Szent Iván éje (1956, NSZK), Szerelem és cigánymelódiák (1957, NSZK), A tett színhelye Berlin (1957, NDK), Lissy (1957, NDK), A sorsjáték (1958, NDK), Ismerték egymást (1958, NDK), Jedermann (1961, osztrák). Sütő Irén (1926— ): színésznő. Budapesten született. Tisztviselőként dolgozott, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1955-ben szerzett diplomát. 1955 —57-ben a József Attila, 1957-től a Vígszínház, 1962- től a Jókai (mai nevén Thália) Színház tagja. Kifejező erejű jellemábrázoló, érdekes arcú, sajátos karakterű, fanyar egyéniségű drámai művész. A felvevőgép előtt a Gázolás c. film Gerlóczi Beájaként tűnt fel. A kiábrándult eszpresszóslányt egyéni, határozott színekkel rajzolta meg. Emlékezetes alakítása a Szombattól hétfőig határozott jellemű, kissé férfias Viktóriája. 1969-ben K. Wolf rendező szerződtette a Goya c. szovjet —NDK koprodukcióban készülő film egyik szerepére. Ismert mint versmondó is. — I. f : Gázolás (1955), Az élet hídja (1955), Melyiket a kilenc közül? (1956, rövid játék), A császár párán-