Ábel Péter (szerk.): Új filmlexikon 2. L - Z - Új filmlexikon 2. (Budapest, 1973)
S, Sz
színes 514 Szinetár zoló film. A különféle színátviteli rendszerek a színkeverés módja szerint lehetnek additívek és szubtraktívek. A színbontás, ill. a színkeverés komponenseinek száma szerint megkülönböztetünk két, három és több alapszínű rendszert. A leggyakrabban alkalmazott három alapszínű rendszer szerint a színes film készítése a fizikából ismert három alapszín elve szerint történik, amelyekből a természetben előforduló összes szín előállítható (—színelmélet). A három alapszínből színháromszög állítható fel, amelyből kitűnik, hogy a színeket előállíthatjuk keveréssel (-► additív színesfilm-eljárás) vagy színkivonással (-*szubtraktív színes film). — A színösszegezés alapszínei a vörös, a zöld és a kék. A három alapszín egyforma mértékben keverve fehér színt ad. Fehér színt kapunk akkor is, ha pl. a sárgát a kékkel keverjük. Ezeket a színeket kiegészítő színeknek nevezzük. A kiegészítő színből készült szűrővel az összetett fehér fényből kivonhatunk egy színt. A színkivonáshoz használt színek a sárga, a zöldeskék és a bíbor. A 16 mm-es keskenyfilmek területén gyakorlatilag elterjedt a színes rácsos Dufay color és a -»lencser dcsos színes film. Normálfilmre eleinte csak a —Technicolor eljdrds volt alkalmas. Az —Agfacolor és —Kodachrome eljárásokat kezdetben szintén csak 16 és 8 mm-es amatőr filmek területén alkalmazták. Ezeket a háromrétegű színes filmeket ugyanis —fordítós film eljárással dolgozták ki, tehát nem voltak másolhatók. A másolást 1944 körül oldották meg, amikor elterjedt a háromrétegű színes negatívról való színes másolatok készítése. Az Agfacolor, Gaevacolor, Eastmancolor, Szovcolor stb. eljárások jobb minőségű színesfilmmásolatokat eredményeznek, mint a Technicolor, és kevés kópia esetén még gazdaságosabbak is. A két alapszint alkalmazó színes filmek színei hiányosak. Legfeljebb reklámfilmek céljára használhatók. Külföldön gyakorlatilag bevált a magyar Gdspdr Béla szabadalma alapján készült Gdspdrcolor. — A színes film rendkívül erős alapmegvilágítást követel, s ez lényegesen korlátozza a fekete-fehér film sokrétű fényhatásainak hangulatteremtő képességét, valamint a színészi arcjáték árnyalati gazdagságát. A filmszerűség szempontjából a szín éppen olyan problematikus, mint a hang. A hang az irodalom és a színpad, a szín a képzőművészet irányába térítette el a filmet a sajátos, öntörvényű kifejezés útjáról. Előfordul, hogy a színes filmek tudatosan festményszerűen komponált képei nem is egy esetben zökkenőt jelentenek a film egészének vizuális folytonosságában, ami a filmszerűség rovására megy. színészegyeztető: olyan személy, aki a színészek különböző elfoglaltságait (színpadi fellépés és próba, filmfelvétel, szereplés a rádióban és a televízióban, vendégfellépések stb.) egyezteti, arról pontos kimutatást vezet, az időbeosztás ügyében tárgyal, tehát végső soron a művészek részletes munkarendjét meghatározza. A színészegyeztető különösen fontos szerepet játszik a sok szervezést igénylő filmforgatás programjának összeállításában. Szinetár György (1905— ): forgatókönyvíró, író, József Attila-díjas. Debrecenben született. 1926-tól 1932-ig Berlinben segédrendezőként dolgozott (többek között J. May, C. Boese és G. W. Pabst világhírű rendezők mellett). 1932 — 37 között Budapesten a Ma Este és a Délibáb munkatársa volt. 1938-ban Párizsba ment, 1940—41-ben a francia hadseregben szolgált. A háború alatt tért haza. 1946—48 között a Mozi Életet szerkesztette. Tanárként előadott Gertler Viktor filmiskolájában, s rendszeresen dolgozott a Hunnia Stúdió számára. Az ötvenes években a Honvédfilm, majd a Pannónia Stúdió dramaturgja. 1958-tól nyugalomba vonulásáig a Kisdobos c. gyermeklapot szerkesztette. Számos színdarabját mutatták be (A szürke fal, 1933; Szerelem nélkül, Prága, 1936; Premier után, Párizs, 1939; Egri csillagok — Gárdonyi Géza nyomán, 1951; Keszkenő, balett — Lányi Viktorral, 1954; Déryné útrakel, Sztálinváros, 1956; Az első tavasz, Miskolc, 1959; A nemzet csalogánya, Győr, 1964). Verseskötetei és novellái mellett regénye is jelent meg. A Kultúra Világa sorozat III. kötetében ő írta meg a magyar film történetét. Filmjei közül említést érdem el a Szabőné, mint a felszabadulás után készített első munkástémájú filmünk, valamint a Lúdas Matyi, amelynek forradalmi romantikus hangvétele új színt jelentett a hazai filmgyártásban. — I. f.: Visszatér a múlt (1923, osztrák), Szabóné (1949, Nagy István nyomán Bacsó Péterrel és Banovich Tamással), Lúdas Matyi (1949, Fazekas Mihály nyomán), Teljes gőzzel (1951, Ákos Miklóssal és Mamcserov Frigyessel), Helytálltak (1954, rövid), Rabok többé nem leszünk ! (1955, rövid), Hazádnak rendületlenül (1955, rövid, Győry Dezsővel), Budapest felszabadulása (1955, rövid), Gerolsteini kaland (1957, Kolozsvári Andorral), Háry János (1964, Garay János, Paulini Béla, Harsányi Zsolt alapján.