Ábel Péter (szerk.): Új filmlexikon 2. L - Z - Új filmlexikon 2. (Budapest, 1973)
M
Mádi 79 Maetzig Mádi Szabó Gábor (1922— ): színész, Jászai Mari-díjas. Nyíregyházán született. Színi tanulmányai után pályájának állomásai: a Madách, a Művész, a Nemzeti, a Petőfi, a Magyar Néphadsereg Színháza, ill. a Vígszínház, 1963-ban a szolnoki Szigligeti, 1964- től a Szegedi Nemzeti, 1966-tól a József Attila Színház. 1971-ben Pécsre szerződött. Sokat szerepel előadóként, részt vesz a szinkronmunkákban és a rádió műsorának is kedvelt színésze. 1943-ban filmezett először. Művészete a felszabadulás után bontakozott ki igazán. Egyik legjelentősebb alakítása Vak Bottyán a romantikus hangvételű Rákóczi hadnagya c. filmben. — I.f.: Machita (1943), Úri muri (1949), Egy asszony elindul (1949), Szabóné (1949), Ütközet békében (1951), Föltámadott a tenger, 1—2. rész (1953), A harag napja (1953, átvágva: 1955), Rákóczi hadnagya (1953), Budapesti tavasz (1955), Gábor diák (1955), 9-es kórterem (1955), Különös ismertetőjel (1955), Szakadék (1956), A császár parancsára (1956), Keserű igazság (1956, nem mutatták be), Ünnepi vacsora (1956), A csodacsatár (1956), A tettes ismeretlen (1957), Két vallomás (1957), Dani (1957), Szent Péter esernyője (1958, csehszlovák — magyar), Micsoda éjszaka ! (1958), Csempészek (1958), Felfelé a lejtőn (1958), Fekete szem éjszakája (1958, francia— magyar), Álmatlan évek (1959), Pár lépés a határ (1959), Szegény gazdagok (1959), Tegnap (1959), FIosszú az út hazáig (i960), Virrad (i960), Zápor (i960), Százházas lakodalom (i960, tv-film), Az utolsó pillanat (i960, tv-film), Négyen az árban (1961), Felmegyek a miniszterhez (1961), Hattyúdal (1963), Rab Ráby (1964, tv-film), Édes és keserű (1966), Nem szoktam hazudni (1966), Oly korban éltünk, 1 — 5 rész (1966—67, tv-film), A százegyedik szenátor, 1—3. rész (1967, tv-film). Úton (1967, tv-film), A koppányi aga testamentuma (1967, tv-film), Platonov szerelmei (1967, tv-film), Miért beszél annyit Mrs. Piper?, 1—2. rész (1967, tv-film), A hamis Izabella (1968), A beszélő köntös (1968), Egri csillagok, I —2. rész (1968), Holdudvar (1968), Floltág (1968, tv-film), Háztűznéző (1969, tv-lilm), Mi történt a Bankgasséban? (1969, tv-sorozat), Legenda a páncélvonatról (1969, tv-film), Petőfi Mezőherényben (1969, tv-film), A nagy kék jelzés (1969), Az ember tragédiája (1969, tv-film), Üvegkalitka (1970, tv-film), A 0416-os szökevény, 1—5. rész (1970, tv-film), Szerelmi álmok, 1—2. rész (1970, magyar—szovjet), Zárótűz (1971, tv-film). Madsen, Harald: — Zoro cs Hum Maes [mész], Töve (1921— ): dán színésznő. Koppenhágában született. Jütlandban dolgozott egy gazdaságban, majd tiszt\ iselő lett a fővárosban. Később a színházat választotta élethivatásul és 1942 — 44 között a kis odenseei színházban játszott. 1944—46 között a Királyi Színház drámai iskolájának növendéke volt. Tanulmányait befejezve a Művész Színházhoz szerződött. 1946 óta szerepel filmen. Első alakításával, a Nexö regénye nyomán készült Szürke fény Dittéjével egyszerre világhírű lett. Játékstílusát drámai erő és könnyed természetesség jellemzi. — 1. f: Szürke fény (1946), Tilos a játék (1947), Homályos éjszakákon (1948), Amikor a kerítés be volt zárva (1948), Vörös lovak (1950), A mezőség királya (1950), A futballozó pap (1951), Óarany (1951), Az ég kék (1954), Flintegarden gyermekei (1956), Rejtett félelem (1958, USA —dán), Én — egy asszony (1965), Én — egy szerető (1966). Maetzig, Kurt (1911— ): német rendező, négyszeres Nemzeti díjas. Berlinben született, az NDK-ban él. Az egyetemen filozófiát, pszichológiát, nemzetközi jogot tanult. 1935-ben Münchenben technikai iskolába járt, majd egy trülckfilmeket előálh'tó cég kameramanje lett. Még a Hitler-uralom bukása előtt kapcsolatot talált a munkásmozgalommal. A II. világháború befejezése után a DEFA filmgyár alapítói közé tartozott. Kezdetben a Szemtanú c. heti híradó szerkesztője volt. A dokumentum műfaj szocialista úttörője az NDK-ban, a német filmművészet kimagasló alakja. Pedagógiai munkássága is jelentős. A potsdam—babelsbergi filmfőiskola igazgatója, a rendezéstan előadója. A közelmúlt és a jelen problémái foglalkoztatják. Emléket állított a munkásmozgalom hőseinek (A matrózok dala, Ernst Thälmann, 1—2. rész), bátor önvizsgálattal nézett szembe a hitleri korszak rémtetteivel, és a felelősökre rámutatva igyekezett hű képet adni a történtekről (ítélet tanúk nélkül, Istenek tanácsa). Az előbbi filmje a fasizmus íendje elől végül is halálba menekült Joachim Gottschalk színész és felesége tragédiáját dolgozta fel mementóul, míg az utóbbi híradó- és játékelemek összeolvasztásával a hírhedt I. G. Farben tröszt fekete krónikáját elevenítette fel. Stílusára hatást gyakorolt a nagy szovjet történelmi alkotások monumentális ábrázolásmódja. Sokoldalúságára