Aczél Géza: Tamkó Sirató Károly - Kortársaink (Budapest, 1981)
ACZELGÉZA Tamkó Sirató Károly Tamkó Sirató Károly a 20. századi magyar líra egyik legkülönösebb alakja, akit csak az utóbbi években fedezett fel az irodalomtudomány. Méltatlan mellőzését főleg az okozta, hogy pályájának kiemelkedő szakaszai erősen elütöttek irodalmunk fő törekvéseitől, uralkodó eszményeitől. Lírája így szinte mindvégig magányosan állt a különböző áramlatok sodrában, s ez a tény jelentősen zavarta költői kiteljesedését. A 20-as években a magyar későavantgarde — Palasovszky Ödön mellett — legkövetkezetesebb képviselője, aki életképes teóriát visz Párizsba is. 1936-ban megjelenő Dimenzionista manifesztumái jelentős művészek sora (Kandinszkij, Duchamp, Arp, Delaunay, Moholy-Nagy stb.) támogatta, a manifesztumban kifejtett művészetfilozófiai elképzelései — főleg a modern képzőművészetek területén — ma is aktuálisak. Noha munkásságában azóta sem találunk ilyen szellemi csúcsokat, a 60-as években újjáéledt lírájának is vannak megbecsülendő értékei. Amellett, hogy gyermekköltészetünk élvonalában tartjuk számon, a modern természettudományok eredményeire építő kozmikus költészete irodalmunkban eddig egyedülállónak tekinthető. AKADÉMIA! KIADÓ, BUDAPEST