Aczél Géza: Tamkó Sirató Károly - Kortársaink (Budapest, 1981)

ACZELGÉZA Tamkó Sirató Károly Tamkó Sirató Károly a 20. századi magyar líra egyik legkülönösebb alakja, akit csak az utóbbi években fedezett fel az irodalomtudomány. Méltat­lan mellőzését főleg az okozta, hogy pályájának kiemelkedő szakaszai erősen elütöttek irodalmunk fő törekvéseitől, uralkodó eszményeitől. Lírája így szinte mindvégig magányosan állt a különböző áramlatok sodrában, s ez a tény jelentősen zavarta költői kiteljesedését. A 20-as években a magyar későavantgarde — Palasovszky Ödön mellett — legkövetkezetesebb képviselője, aki életképes teóriát visz Párizsba is. 1936-ban megjelenő Dimenzionista manifesztumái jelentős művészek sora (Kandinszkij, Duchamp, Arp, Delaunay, Moholy-Nagy stb.) támogatta, a manifesztumban kifejtett művészetfilozófiai elképzelései — főleg a modern képzőművészetek területén — ma is aktuá­lisak. Noha munkásságában azóta sem találunk ilyen szellemi csúcsokat, a 60-as években újjáéledt lírájának is vannak megbecsülendő értékei. Amel­lett, hogy gyermekköltészetünk élvonalában tart­juk számon, a modern természettudományok ered­ményeire építő kozmikus költészete irodalmunk­ban eddig egyedülállónak tekinthető. AKADÉMIA! KIADÓ, BUDAPEST

Next