Ádám László - Marosi Sándor - Szilárd Jenő (szerk.): A Mezőföld természeti földrajza - Földrajzi monográfiák 2. (Budapest, 1959)
I. fejezet: A Mezőföld geomorfológiája - III. Kőzetmorfológia
éri el (70. kép). A dunai „magasfal” Kulcs—Paks közti szakaszának részletes tanulmányozása során hamarosan kiderült, hogy a pleisztocén lösz kortani tagolása szempotjából a legnagyobb biztonsággal a Bulla és Scherf által már korábban tanulmányozott paksi löszprofil használható fel (19, 107). A paksi téglagyár agyaggödrében a téglagyár udvarának alapszintjéig frissen lefejtett löszfa] pleisztocén kronológiai kutatásokra ezúttal sokkal alkalmasabbnak bizonyult, mint két évtizeddel ezelőtt. Bulla és Scherf kutatásai idején. Bulla már 1934-ben felhívta a figyelmet a paksi téglagyár udvarában feltárt löszfal fontosságára, hangsúlyozva, hogy a paksi téglagyár agyaggödrében az egész hazai pleisztocén fel van tárva. Mivel megfigyelései idején, a 30-as években a jelenlegi feltárás alsó löszkötegei a téglagyár udvarának felszínéig el voltak fedve, tüzetesebb tanulmányozásra csak a feltárás felső 25 m vastag része volt alkalmas. A 25 m vastag löszprofil alapján Bulla a felsőpleisztocén kortani tagolását végezte el, amit a hazai pleisztocén florisztikai és barlangkutatási vizsgálatok is teljesen igazoltak. A löszprofil felülről számított harmadik vályogzónáját a rissz-mürm interglaciális idővel, a másodikat a W I—WII, míg az elsőt a WII—W III interstadiális idővel azonosította. Mivel Bulla megfigyelései idején a feltárás alsó, kb 15—20 m vastag löszkötege még törmelékkel volt fedve, érthető, hogy a löszprofil tanulmányozása a teljes pleisztocén korbeosztás szempontjából részletesebb következtetéseket még nem engedhetett meg. Paksi megfigyelései azonban a magyar pleisztocénkutatásnak igen értékes adatokat szolgáltattak. Legnagyobb érdeme, hogy hazai löszmorfológiai tapasztalatai alapján hebizonyította, hogy a löszöket tagoló vörösbarna vályogszalagok regionális elterjedésnek, s mint fosszilis denudációs szintek olyan csapadékosabb periódusok tanúbizonyságai, melyek a jégkorszaki löszképződést rövidebb—-hosszabb időre megszakították. Úgyszintén elsőnek hívta fel a figyelmet arra, hogy a löszképződés idejéhez viszonyítva csapadékosabb denudációs periódusokat jelző veresbarna vályogzónákkal tagolt paksi löszprofi], minthogy valószínűleg teljes hazai pleisztocén rétegsort tartalmaz, tüzetes vizsgálatok esetén a magyar pleisztocén szintézise számára is értékes adatokat szolgáltathat. Scherf, aki Bulla után folytatott vizsgálatokat Pakson, már teljesebb löszprofilt szintezhetett be. Bulla négy vályogzónájával szemben felülről számítva a téglagyár szintjéig 10 vályogszalagot írt le, s ezenkívül a téglagyár szintje alatt fúrással még egy vályogszalagot mutatott ki. Scherf szelvénye tehát 11 inter glaciálisnak illetve inter stadiálisnak megfelelő denudációs szintet tartalmaz. Ezt all interglaciális képződményt, amint maga Scherf mondja, minden kényszer nélkül sikerült besorolni Eberl és Zeuner közép-európai jégkori kronológiájának sémájába. Megemlítjük, hogy Scherf szelvénye valójában csak nyolc vályogszaíagot tartalmaz, mert két szintet mint elmeszesedett horizontot, s egyet pedig mint „tipikus feketeföld maradványát” (csernozjom) azonosította az interglaciálisoknak, illetve interstadiálisoknak megfelelő vályogszalagokkal, megjegyezve, hogy a felettük levő vályogzónát az erózió már eltüntette (108). Szelvényének beosztásánál azt az eljárást követte, hogy az eróziótól még kevésbé lepusztított felső löszt a würmlll-ba helyezte, míg a feltárás alsó szintjében a téglagyár felszíne felett kb. 10 m magasságban fekvő feketeföld maradványt a mindel-rissz interglaciálissal azonosította. A még fennmaradt és interglaciális, ill. interstadiális csapadékos denudációs időszakokkal azonosított 10 szint közül csak a két elmeszesedett 254