Ádám László - Marosi Sándor - Szilárd Jenő (szerk.): A Mezőföld természeti földrajza - Földrajzi monográfiák 2. (Budapest, 1959)
III. fejezet: Marosi Sándor - Dr. Szilárd Jenő: A Mezőföld vízrajza - I. Felszín alatti vizek
Csíkgát, Bozót és számos kisebb-nagyobb völgy és aszó völgytalpán, valamint a kisebb süllyedékek felszínén (Tikacs, Rétszilasi-lapos, Dégi-süllyedék stb.). A magasabbra kiemelt hátak, rögök között már jelentős a különbség olyan szempontból, hogy a pannon fekü, amelynek agyagos-homokos kőzetanyaga rendszerint vízzáróként viselkedik, milyen mélyen helyezkedik el a felszín alatt. A Mezőföld É-i részén, a Küngösi- és Polgárdi-táblarögön, a Zámolyi-táblán és az Etyeki-dombvidéken s néhány más helyen, ahol a jelentős magasságra kiemelt felszínrészek nem nagy mélységben pliocén vízzáró fekürétegből épültek fel, ugyancsak könnyen elérhető mélységben (5—8 m) találunk talajvizet. A Duna—Sárvíz közötti területen, valamint a Sárvíz—Balaton közötti részen viszont, ahol a megsüllyedt, vetőkkel tagolt és erodált pannon táblát a Duna, illetve a Sió völgye felé egyre vastagodó lösztakaró fedi, a talajvíztükör mélyen a felszín alatt van, mert a löszben nincsen állandó víz, az még többnyire a vályogzónákon keresztül is leszivárog egészen a pannon vízzáró feküig. Tehát a lösszel vastagon fedett mezőföldi táblarögök területén, az Enyingihát, az Agostonpusztai-hát, a Bozót—Sárvíz közötti hát, az Érd—battai, az Ercsi, a Pentelei, a Dunaföldvári és a Dunakömlőd—paksi rögök, valamint a Györkönyi-löszhát és a Dunaszentgyörgyi-gerinc magas felszínein a talajvíz igen mélyen van, és csak egyes helyeken a viszonylag vízzáróbb vályogzónák fölött mutatkoznak nedvesebb rétegek. Sajnos a löszhátak talajvízállásáról alig rendelkezünk számszerű adatokkal, mert a nagy talajvízmélység miatt itt általában nem létesítenek kutakat, s csak néhány mélyfúrás és a pliocén agyagos fekü elhelyezkedése alapján következtethetünk a talajvíztükör felszín alatti mélységére. Ezeken a területeken sok helyen csak 30—60 m, tehát ásott kutakkal el nem érhető mélységben helyezkedik el számottevőbb talajvíz. A löszhátak területén felszín alatti kisebb mélységű talajvíztükröt csak a hátak közötti erodált laposok, betemetett majd kivésett pleisztocén vízhálózat völgytalpain vagy azokon a helyeken találunk, ahol a löszképződés optimális feltételei hiányoztak, illetve a lösz azóta denudálódott. Ezeken a helyeken létesültek általában a települések is, és itt ásták vagy fúrták a legtöbb kutat. A löszterületeken általában egyenletesen eloszló, rendszeresen figyelt kutak tehát nem mutatják be híven a táj felszín alatti talajvízállását, mert a kutak zöme olyan helyeken létesült, ahol a víz legalább 6—10 m mélységben elérhető. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által rendszeresen figyelt kutak, amelyeknek a feldolgozott adatait az 16. és 17. táblázaton, továbbá a 67. ábrán közöljük, általában az alacsonyabb területeken helyezkednek el. Közülük a vastag löszfelszíneken a legmagasabban levők is csak átlagosan 135—140 m tszf-i magasságban vannak, holott e területeken is elég gyakoriak a 160—200 m körüli hátak, rögmagasságok, amelyeken 40—60 m-t is elér a löszvastagság és sok esetben a talajvíztükör mélysége is. A talajvízjáték, a talajvízszint évi ingadozásának jellemzése a Mezőföldön ma még elég nehéz feladat, mert az ingadozás törvényszerűségeinek megállapításához sokévi havi átlagok szükségesek, viszont területünkön általában csak az 1950-es évek eleje óta (1951—52) helyezett el a VITUKI állandóan figyelt kutakat. így mindössze általában 4 éves adatsor áll rendelkezésünkre. Csupán néhány kútra vonatkozóan vannak hosszabb idő óta észlelt adatok. Mivel a rövidebb időszakok adataiból viszonylag kevesebb törvényszerűséget vonhatunk le, a 17. táblázaton és a 67. ábrán a rövidebb idő óta 325