Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
пак — gigantikus hőssé emeli az évszázadok szenvedéseinek nemet kiáltó, fellázadt bányász alakját: „Urak, ti, mind, urak, Sziléziába! Halljátok számat, mely számról szakad: Páncélt hiába vesztek és hiába küldtük reánk akár egész hadat! Urak, ti, mind, kiké a szén s a bánya, Kiknek korbácsa minket nyögni hajt: Jön egy nap és lángot vet a tárna szája! Jön egy nap és leszámolunk mi majd!” A másik Bezruc vers: Maricska Magdonová 31 drámai erejű költőiséggel állít emléket egy szerencsétlen kis árvalány tragikus pusztulásának. Apjával, „a vén Magdonnal” a néppusztító alkohol végzett, édesanyja egy szénnel telt csille alá esett. A didergő és éhező öt kis árváról a legidősebb Maricskának kellett gondoskodnia. „Maricska, hideg van és enni nincs mit... Erdőben, erdőben rohad a fa ... Hochfelder erdész látta, hogy szedsz, Hallgasson, Maricska Magdonová?” A dráma szaggatott, sebesen pergő képekben játszódik le előttünk: „Micsoda vőlegényt választottál? A vállán fegyver van, csákóján toll, Komor az arca, vele megy Frydekbe, Mégy vele Maricska Magdonová?” Mintha az ősi skót vagy északi népballadák kérdéseit, fajait, fenyegetően felkomorló sejtéseit hallanánk. Az utolsó versszakokban már csak a kétségbeesésbe kergetett öntudat sebesen változó gondolat- és emlékfoszlányai villannak meg előttünk: „Maricska, az úton élesek a szirtek, Mellettök zuhog, fut Frydek felé Zúgva, szilajon az Osztravica. Hallod-e, érted-e erdei lány? ...” 31 P. Bezruc: Maricska Magdonová. 1923. 35. sz.