Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
Magyarország hivatalos köreinek figyelmét. Anton Straka, a hű cseh,12 ahogy őt Szabó Lőrinc nevezte, a magyar irodalomnak és alkotóinak hű barátja, a csehszlovák és magyar nép barátságának hirdetője, kényelmetlen volt a magyar kormány számára. Ő maga írja, milyen bizalmatlanul néznek itt mindenkire, aki vele, vagy a hozzá tartozó emberekkel van kapcsolatban: „Ez a bizalmatlanság időnként már egyenesen ellenségeskedéssé, üldözéssé fajul.”13 És egy másik helyen: „Olyan idők jönnek, amikor megnyert jóbarátaink is azt kérik, hogy a kapcsolatot egy időre szakítsuk meg, mert bajba juthatnak miatta.”14 Hogy mennyire tisztában voltak a magyar uralkodó körök Straka budapesti tevékenységének hatásával, s milyen jelentőséget tulajdonítottak neki, ezt bizonyítja az a kis eset is, amelyről Straka jelentése ugyancsak megemlékezik: „Kassai ismerősöm, Pecka, akit itt elítéltek, elmondta, hogy amikor a katonai bíróság előtt megemlítette a nevem, az ügyész gyűlölködve Magyarország egyik legveszélyesebb ellenségének nevezett.”15 Mégis, minden ilyen nehézség ellenére, Anton Straka szerette ezt a munkáját. Csehszlovákia és Magyarország között azonban egyre élesebb lett a viszony. A magyarok egyre agresszívebben léptek fel Szlovákia ellen, s ehhez Mussolinitól kaptak támogatást, amikor 1933. III. 17-én az ún. Római jegyzőkönyvet írták alá. Könnyen el lehet képzelni, hogy ebben a helyzetben Straka budapesti ténykedése a csehszlovák uralkodó körök részéről sem volt kívánatos. Tárgyalásokat indítanak meg arról, hogy visszahívják ebből az állásából. Strakának itt néhányszor már említett híradása is tanúskodik erről. 1935. október 2-án 16 azzal a kéréssel fordul felettes szervéhez, hogy a Budapestről való elhelyezését vonják vissza, vagy legalább két évig függesszék fel. Szerényen és becsülettel hivatkozik itt arra a munkára, amelyet tízéves budapesti működése alatt végzett. Ennek a kérésnek minden sorából az az aggodalom árad, melyet nem saját állásáért, hanem azért az ügyért végzett, melyet eddig oly áldozatosan képviselt. Kérése mégsem teljesült, mert 1936-ban visszahívták Budapestről, s ő Prágába utazott. 12 A szlovák Strakát Szabó Lőrinc tévedésből csehnek hitte. 13 Lásd a 2. sz. jegyzetet. L. a 2. sz. jegyzetet. 15 L. a 2. sz. jegyzetet. 16 L. a 2. sz. jegyzetet.