Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
nyoztuk. Évről évre növekvő számban és erősködő hatással jutnak el népeinkhez olyan értékek, amelyek a helyes megismerésre tanítanak, és a múltból visszamaradt előítéletek kiveszését siettetik. Soha nem fordítottak még oly sok művet (és oly gondosan) magyarról csehre és csehből magyarra, mint az elmúlt két évtizedben. A kiadói statisztikák meggyőzően mutatják, hogy Magyarországon Hasek, Capek, Olbracht, sőt Jriásek regényei is a megnövekedett olvasótábor legszélesebb rétegeinek lettek keresett szellemi táplálékai, a költők közül pedig Bezruc, Wolker, Nezval, Halas, Seifert, Hrubín behatoltak az irodalmi köztudatba. Csehszlovákiában hasonló a helyzet: Mikszáth, Móricz, Illés Béla regényei, Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula költeményei része lettek az irodalomértő cseh közönség műveltségi állagának. Mindennek folyományaként Magyarországon is még Csehszlovákiában is, miként bizonyára egész Kelet-Európában megváltozott, kiszélesült, átalakult a világirodalom fogalma. Ugyanakkor ugyanis, amidőn soha nem látott mennyiségben (és minőségben) közöljük és olvassuk a világirodalom hagyományosan elismert klasszikusait, figyelmünk és érdeklődésünk fokozottan fordul a szomszéd népek irodalma felé. S nem a legszokványosabb öröm mai szellemi életünkben, hogy íme ezekben az eddig elhanyagolt irodalmakban olyan kincsek lappangnak, amelyeket érdemes megismernünk, nemcsak az önmagukban levő értékük miatt, hanem azért is, mivel hozzásegítenek saját javaink, saját irodalmi kincseink teljesebb megértéséhez. Vizsgálódásunk eredményét abban foglalhatjuk össze, hogy a felszabadulás óta páratlan lendülettel kibontakozó irodalmi és kulturális kapcsolat-építés szervesen folytatja, illetve a kedvező új körülmények közt széles alapokon valósítja meg azokat az elgondolásokat, amelyek már századunk eleje óta jelen vannak a szocialista szellemű közeledési kísérletekben. E kísérleteknek és a bennük kifejeződő elképzelésnek közös vonása a múlt csökevényeként visszamaradt félreértések és félreismerések kiirtása s olyan kapcsolatok teremtése, amelyekben minden részletre szétárad az őszinte bizalom és a kölcsönös megbecsülés. A cseh—magyar irodalmi kapcsolatoknak ez az újabb fejlődése arra is figyelmeztet, hogy akadnak történelmi helyzetek, amelyekben az azonos ideológiai tartalom erősebb formálója lehet az egymás szomszédságában alakuló irodalmaknak, mint a