Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
Szemükbe mondták, hogy ez nem emberi, sem demokratikus és hogy nem szégyellik semmiért verni a népet. A járda kemény, de elbírja ezt az igazságtalanságot? Csuda-e, hogy aztán dühvel, lelkesülten kővel dobálták őket. Ma már nem így érvelnénk. Majakovszkij, József Attila nyomán a szocialista költészet túljutott az érzelmi és erkölcsi indokok puszta felsorakoztatásán, tudatos társadalomlátásra törekszik, s igazságai tényszerűek, konkrétak. Érdemes ez utóbbi szempontból is rövid pillantást vetni Seifert költészetére. A Külvárosok gyermekei c. költeményében a kórházban szenvedő munkásemberek megnyomorított sorsát és terveit vetíti az olvasó elé. A versben szinte tapintható a kórterem fojtott levegője. A lírai hős a betegség tompított, ködös appercepcióján keresztül fogja fel a külvilág eseményeit: az ápolónők, orvosok szorgoskodását, a környezet apró változásait. Ez a szürrealisztikus, kötetlen látásmód bizarr asszociatív ugrásokra készteti, és ezért az olvasót kissé váratlanul s kellő motiváció híján érik a vers befejező sorai: „Fiúk legyetek újra mind egészségesek, hogy amikor a világ utcáján megkezdődik a nagy koncert, mindnyájan rázendíthessetek a forradalmi szimfónia vörös akkordjára.” Kétségen kívül forradalmi kicsengésű a költemény, de igazsága absztraktnak, felületesen megindokoltnak s kissé erőszakosnak is tűnik. Ez a bizonytalanság és elvontság különösen jól kitapinthatóvá válik, amikor az egyébként rendkívül hangulatos és magával ragadó Szegény c. költeményében a jövő társadalmáról beszél: „Ő igen, én is szívesebben venném, ha többem lenne, de én okos szegény vagyok, mert a csillagok pályáját járom, és hiszek a Kommunista Kiáltványban.