Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
A sors beteljesedik. Szűkszavú és szaggatott tőmondatok, keserűen valószerű képek jelenítik meg a halálba kergetett lánypusztulását: „Egy ugrás balra, vége van, vége. Fekete hajad szirten fennakadt, Fehér kezeid vérpirosak, Ég veled Maricska Magdonová ...” Ide, a bányászversek közé kívánkozik Wolkernek a Munkás vasárnapi mellékletében, a Nőmunkásban megjelent híres költeménye: A fűtő szeme 32 is. A kazántűz fényétől megvakult fűtőnek emléket állító vers köztudatunkban József Attila fordításában él. A Nőmunkás tolmácsolását, amely bátran állítható József Attila munkája mellé, méltatlanul feledte el közvéleményünk. Ízelítőül idézünk a szeme világát vesztett fűtő gondolatait bemutató utolsó sorokból: „E vakság éjszakája fényben ég, világot tör beléje egy tudat, az elvtársaknak adta ő szemét, az 6. számukra lát az most utat. Az ő szemével jobban látnak ők, látókká lesznek minden Antalok, vak Antal érez fényesebb jövőt, s a szem, mely elhalt, most már nem halott. A szén szikrázva ég, és mind izzább a katlan: a munkások halandók, a munka halhatatlan! A villanykörte fényt zeng a sötétben: „Ne sírj, feleségem! ne sírj, feleségem!” Prózai közlemények (Wolker, Hasek) A költemények mellett néhány apróbb prózai írásművet is találunk a Munkás közleményei között. Elsőnek Wolker: Mese a milliomosról, ki ellopta a napot 33 c. gyermekmeséje jelent meg. 32 J. Wolker: Ballada a fűtő szeméről. Ford. Gábor Andor: Nőmunkás 1925. 2. sz. 33 J. Wolker: Mese a milliomosról, ki ellopta a napot. KM 1921. 169—170. sz.