Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
tis sa zem), a Lélektől lélekig (Od duses dusi) és a Rozskenyér (Ratzny chlieb) olvasható, e két utóbbi Ján Ponican fordításában. Ady után a legtöbb verssel Juhász Gyula van képviselve: Az élet hegyén (Na vrchu tzivota), Vigasztalásul (Pre potechu), Milyen volt... (A ká bola ...), A bárka révbe indul (Bárka vchádza do prístavu), Vidék (Vidiek), Deo ignoto, A panorámás, (V panoptiku), Szimpozion (Symposion), Baudelaire halála (Smrí Baudelairea), Augustus, A jövő vetése (Statie buducnosti), Zene (Hudra). A felsorolt költeményeket — a Ján Ponican neve mellett megjelölt kettő kivételével — részben E. B. Lukác, részben pedig V. Beniak fordította. Ez tehát a második alkalom — Lukác 1936-os kiadású kötete után —, hogy a nyugatosok verseivel könyv alakban találkoznak a szlovák olvasók. Ha volt érdeklődés a folyóiratokban elszórtan közölt versek iránt, mint Lukács állítja a kötet bevezető tanulmányában,34 azt most nagymértékben felfokozta az a gáncsoskodás és gyanúsításokkal teli sajtóhadjárat, amelyet a szélsőjobboldali körök indítottak az antológia és a kiadásában közreműködő személyek ellen. Mindenesetre a kötet minden addigi közleménynél gazdagabb képet nyújtott modern költészetünkről. A versek összegyűjtve, egymás mellé állítva sokkal többet árultak el szerzőikről, mint külön-külön. Annál is inkább, mert a fordítások előtt közölt rövid, tömör ismertetők az egész életműre is engednek vetni egy-egy pillantást. A felszabadulás után még a Tvorba c. folyóirat számai hoznak elszórtan egy-egy Babits-, Juhász-, Kosztolányi-verset Beniak tolmácsolásában. Majd a lap 1950-ben bekövetkezett megszűntével a sornak vége szakad. Mint ahogy megszűnt az irodalmi kapcsolatoknak az a formája is, amely a két világháború közti évtizedekben alakult ki, és a maga eszközeivel segítette a közeledés ügyét, s amely átnyúlt még 1945 felett, azután egyre gyérülő jelekben nyoma veszett. Irodalmi kapcsolataink új formáját már nem az elszórtan megjelent versek, nem az ötletszerű válogatást jellemzi, hanem — egyebek között — olyan fordításkötetek, mint Smrek három könyve Petőfi (1953), Ady (1950), és József Attila (1952) verseivel és V. Beniak vaskos antológiája (1957) a Nyugat nagy lírikusainak műveivel. 34 I. m. 12.