Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
rezte meg műveltségét, melynek egy része már cseh nyelvű főiskolákat végzett, tanulmányai, katonáskodása és utazgatásai révén oly közelről ismerhette meg a csehszlovák kultúra múltját és korabeli állapotát, mint soha előtte semmilyen más nemzedék. Ez a fiatal értelmiség nem örökölte apáitól az „Extra Hungárium non est vita” hazug illúzióját, hanem a saját sorsán tanulta meg, hogy igenis van élet a határokon túl is; nem tette magáévá az apák fennsőbbséges, lenéző magatartását a Monarchia szláv és román néptömegeivel s ezek kultúrájával szemben, hanem az adott államkeretben igyekezett minél alaposabban megismerni annak a népnek a kultúráját, melyhez annyi szál fűzte, s miután megismerkedett ennek a kultúrának az értékeivel, önként vállalkozott arra, hogy saját népe kincsévé is tegye azt, ami benne általános és más nyelvre átfordítható. Ennek az értelmiségnek lényegében kettős funkciója volt: 1. közvetítette a cseh és szlovák demokratikus irodalom termékeit Magyarország és a csehszlovákiai magyar kisebbség olvasóihoz és 2. a maga teremtette fórumokon helyet adott azoknak a magyar íróknak, költőknek, akik Magyarországon vörösöknek számítottak. A közvetítés ennek a nemzedéknek jellegzetes vonásai közé tartozik. A kisebbségi magyarság s mellette a kisebbségi keretből kilépő, majd Magyarországon elhelyezkedő magyar értelmiség között kell keresnünk a magyar—csehszlovák irodalmi kapcsolatok következetes képviselőit, hirdetőit és megvalósítóit. Ami lényeges a két háború között e téren történt, kevés kivétellel mind a csehszlovákiai, illetve onnan elszármazott értelmiség művének tekinthető. (Hozzátehetjük: ma is ez a gárda tesz legtöbbet a magyar—csehszlovák szellemi kapcsolatokért, kiegészülve természetesen az időközben felnőtt újabb nemzedékek képviselőivel.) A magyar—csehszlovák kulturális közeledés kérdéseit első ízben a magyar főiskolai hallgatók, s e széles táboron belül a Sarló . „Az egész magyar nyelvterületen mi, szlovenszkói magyarok élték a legemberibb, legszabadabb életet és így nem csoda, ha a pesti baloldali írók hozzánk küldték cikkeiket, verseiket, melyek a Horthyérában ott nem jelenhettek volna meg.” Fábry Zoltán, József Attila szlovákiai emléke. A gondolat igaza 1955. 24. 26 Tanulmányok . . .