Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
kör és a csehszlovák hivatalos politika új koncepciója között, azzal vádolta meg a szlovák diplomatát, hogy állama részéről képmutató közeledést kezdeményez Magyarország felé, aminek igazi célja, hogy a csehek betekintést nyerjenek a magyar társadalmi és politikai kérdésekbe, és teret nyerjen a hivatalos csehszlovák propaganda, mely a dunai konföderációt és a humanizmust csak azért hirdeti, hogy elterelje a figyelmet az államhatárok kérdéséről. A vitában hallatszottak józanabb hangok is, de a Straka elleni támadás hevességét nem tompították. A jobboldali írók már korábban az IGE-hez fordultak egy beadvánnyal, melyben leleplezték a „kulturális hazaárulást”, s az IGE akkori elnöke, Pakots József felháborodását fejezte ki az Amerikai úti irodalmi találkozók miatt. A magyar jobboldali sajtó nyíltan követelte Straka eltávolítását, a támadó cikkek szerzői nyilatkozat megtételét sürgették a budapesti csehszlovák követségtől. Straka helyzete megnehezült, de e nehézségek sem bírtak arra, hogy felhagyjon irodalmi terveivel, megszüntesse kapcsolatait a magyar irodalom jeleseivel. Pedig a támadások következtében a pénteki összejövetelek újabb hírlapi támadásokkal fenyegettek, és a Magyarság által emlegetett „keserű sonkáskenyér” elsősorban Straka számára keseredett meg. * A cseh költők alkotása Straka értő tolmácsolásában jutott el a kor jeles magyar költőinek és műfordítóinak tudatába. Straka az élő cseh költészet legjavát kívánta nyújtani. Nyersfordítását élőszóbeli magyarázatokkal kísérte, s az ő megvalósítása nyomán láttak hozzá azután a költők a végleges fordítás elkészítéséhez. Straka nem sajnálta a fáradságot, hogy a fordítások valóban az eredetinek tartalmát, hangulatát adják vissza. Övé volt a válogatás és a fordítások elosztásának joga. József Attilának Wolker, Bezruc, Hóra, Jaroslav Bednár, A. M. Pisa és Frantisek Kubica jutottak. Wolker kiválasztása abból a felismerésből fakadt, hogy a cseh proletariátus akkoriban legnagyobbnak tartott költőjét méltó magyar költőtárs ültesse át magyarra. Hasonló szempontok szóltak Bezrác fordítása mellett. József Attila a feladatnak megkapó költői érzékenységgel, kiváló forma- és hangulati érzékkel tett eleget; átültetésein nem érződik, hogy