Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
József Attila hat költőt szólaltatott meg gondos, kimunkált, hangulatos fordítások révén.34 Sok tanulsággal szolgál ennek az úttörő antológiának további sorsa, visszhangja. A magyar fogadtatás erősen különbözött a csehszlovákétól, összefügghet ez azzal is, hogy Strakára intenzív, igen sikeres tevékenysége, majd az 1934-ben első ízben jelentkező támadások következtében a magyar kormány végül is annyira rossz szemmel nézett, hogy saját kormánya visszaszólította Prágába.35 Távozásával megszűnt az Amerikai úti kulturális központ, és ettől kezdve a szlovák írástudó kultúra-közvetítő munkásságának súlypontja Prágába tolódik át. Itt folytatja a Budapesten megszakított szervezést, fordítást, magyar írók támogatását, meghívását, művek kiadását. A magyar fővárosban senki olyan lendülettel már nem képviselte ezt az ügyet, mint itt tartózkodása idején Straka. Éppen ezért a nevezetes antológia igazi visszhangját a szűkebb magyar határokon túl kell keresnünk. A szlovákiai baloldali magyar írók közép-európai hatósugarú erdélyi folyóirata, a Korunk, közölte 1937-ben Sándor László tollából a legalaposabb kritikát a Straka-féle antológiáról.36 Szerinte a kiadványnak fontos kultúrpolitikai jelentősége van a Duna-medencei népek szellemi együttműködése szempontjából, annál is inkább, mivel a legjobb magyar költők segítségével Budapesten született meg. „Bátor és felfigyeltető cselekedet”, de vannak negatívumai is, melyeket a recenzens nem hagy említés nélkül. Kifogásolja, hogy az antológia nem egységes, hanem mozaikszerű hatást tesz, sokan kimaradtak belőle, akiknek pedig benne kellene lenniök. (A csehek közül hiányolja Vrchlicky, Neruda, Machar, Sova, St. K. Neumann, a szlovákok közül Hviezdoslav, Ponican és Frano Král verseit.) A fordításokat általában ügyeseknek és meglehetősen sikerülteknek mondja a kritikus, és részletesebben méltatja Darvas János fordításait. A bírálat nem tér ki az egyes lefordított versekre, nem foglalkozik külön József Attilával, jóllehet a Szerény terjedelmű kötetben 14 fordítással szerepel. Hiányolja a kritikus Vozári Dezső fordíts Gálai László: József Attila, a műfordító. ItK. 1955. 167. 35 A távozás 1936 tavaszán történt. A visszarendelés az antológia megjelenése után következett be. Szántó Judit: i. m. 14. 38 Sándor László: Cseh és szlovák költők antológiája. Közli Csanda is: i. m. 357—358. 27 Tanulmányok . . .