Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
tásait, melyek előzőleg a szlovákiai lapokban jelentek meg. A kötet hiányosságának tartja, hogy a szerkesztő nem adott valamiféle bevezető tanulmányt, ami igen fontos lett volna, hiszen Magyarországon Brezinán és Wolkeren kívül úgyszólván senkit sem ismernek a most megszólaló költőkből. Az antológia tehát csak mozaikszerű ízelítőt nyújt a cseh és a szlovák ember érzésvilágából, elénk tárulnak a két testvérnép arcának különös vonásai, s egy villanásnyira elénk vetődik egy-egy versből a cseh és a szlovák nép sorshelyzete. „Ha töredékes és hiányos is ez a kép, amit így kapunk, mégis meg kell becsülnünk. Az első bizonytalan és tétova lépést ezen a téren még sok erős és teljes értékű folytatás követheti”, mondja a kritikus, és nem mulasztja el, hogy ne utaljon a példa folytatásának követelményére a „másik” oldalon is, tehát a csehszlovák, román és délszláv partnernél. Csehszlovákiában magyar részről tisztában voltak az antológia úttörő jelentőségével. Az időrendben ezután következő antológia, az 1937. évi nyitrai kiadvány előszavában Szalatnai Rezső már említi az előző évi budapesti és pozsonyi Straka-féle antológiát. Magyarországon a polgári sajtó teljesen elhallgatta a kötetet, de vannak rá adatok, hogy József Attilának az antológiában közreadott fordításai megtalálták az utat az illegális munkásmozgalom rendezvényeihez. Szántó Judit említi, hogy a magyar kommunista ifjak a gödi találkozókon szavalták is e verseket.37 Straka és a magyar irodalom kapcsolata nem szakadt meg a kultúrdiplomata távozásával. József Attila hagyatékából előkerült egy levél, mely érdekes fényt vet Straka prágai tevékenységére, s érinti az antológia sorsát is. József Attila ekkoriban már a Szép szó szerkesztője, de Straka aligha tud arról, hogy a költő egészségi állapotában nagymérvű súlyosodás következett be, mert 1937-ben is roppant agilitással ösztönzi munkára. Célja nem változott: a magyar és a cseh irodalom együttműködését kívánja elősegíteni versfordításokkal, prózai művek tolmácsolásával, közös rendezvényekkel, cikkek cseréjével és személyi érintkezéssel. A költői antológia prágai és pozsonyi visszhangját kis7ő Szántó Judit szerint a gödi találkozókon maga József Attila szavalta a munkások előtt cseh, román, német és orosz fordításait. Szántó Judit: i. m. 15—16.