Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
fordítógárdát alakítva ki. Ezek a költők és írók a következők: József Attila, Illyés Gyula, Darvas János, Komlós Aladár, Horváth Béla és mások. Főként a modern cseh költőket fordítják (Nezvalt, Halast, Horát, Pisát, Brezinát, de Bezrucot és Vrchlickyt is). Különleges szerepet játszott a magyar költők érdeklődésének felkeltésében a kötetünkben többször is említett Anton Straka, a budapesti csehszlovák követség sajtóattaséja, aki a harmincas években működött a magyar fővárosban. A Straka körül csoportosult budapesti fordítógárda adta ki 1936-ban a Cseh és szlovák költők antológiáját. Ugyanabban az évben jelent meg a Szlovák elbeszélők antológiája is Gogolák Lajos és Rády Elemér összeállításában. 1943-ban, a szlovák— magyar együttműködés gyümölcseként jelent meg Pozsonyban a Sötét vizek partján (Na brehu denych ved) című fordításgyűjtemény a modern magyar lírából, E. B. Lukács és Szalatnai Rezső szerkesztésében. Straka és József Attila barátságának köszönhető, hogy a magyar költő éppen az Apollo számára írta utolsó, oly tragikusan paradox módon optimista hangvételű cikkét. A mai költő feladatairól címmel. Nemcsak ez a folyóirat, hanem irodalmi társaságok is érdeklődéssel fordulnak Magyarországon a szláv irodalmak felé, és teszik magukévá a közép-európai gondolatot. Ezt tette Németh László hatására és ösztönzésére a Dunai Tudós Társaság. Németh munkájának folytatója itt később Gál István lett. Gál kezdetben angol irodalommal foglalkozott, de őszinte csehbarát is volt, aki elismerte a cseh kultúra és történelem európai szerepét és jelentőségét. 1937-ben a prágai rádió közvetítette Straka interjúját Gál Istvánnal, melyben a csehszlovák—magyar szellemi együttműködés lehetőségeiről, feltételeiről és perspektíváiról beszélgettek. 1938-ban Gál a történeti-irodalmi szakosztály elnökeként részt vett a prágai közép-európai kongresszuson. A Bartha Miklós Társaság 1934-ben Szomszéd népek modern lírája címmel jelentős terjedelmű antológiát szándékozott kiadni a szláv irodalmakból, melyben a szerb, horvát, lengyel költészet mellett helyet kapott a cseh és a szlovák is. A vállalkozás azonban nem valósult meg. Néhány fordítás maradt csupán, szétszórva a Válasz és a Szép Szó egyes számaiban.