Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
föderációnak — ezekben az esztendőkben eléggé ritka — konzervatív vonása is: „A reakció dühöngésével, a diktatúrás törekvésekkel szemben is, ma úgy látszik, erőteljesebb védelmet ad az alkotmányos monarchia, mint a köztársaság. A Duna völgyének humanista és progresszív gondolkodói, akik közül ma talán még sokan nem értenek teljesen egyet e cikk írójával ebben a kérdésben, bizonyára rosszul tennék, ha nem gondolnák meg, milyen hasznos szolgálatot teljesíthetnének a nemzetek testvériségén kialakuló új államszövetség felépítésében a trón törvényes igénylőjének kvalitásai, valamint azok a konzervatív szellemi erők, amelyeknek a Habsburg-ház szinte jelképéül szolgál, s amelyek ma tisztességgel támogatják az emberi méltóság és emberi szabadság híveinek élet-halál harcát a totális állam borzalmai ellen.”10 Ugyanekkor a cikkíró, Hatvány Bertalan teljes egyetértéssel idézi József Attilának — mint írja — „kortársunknak és barátunknak” jól ismert sorait („s rendezni végre közös dolgainkat”), s ennek szellemében, ha nem is közvetlenül és polemikusan, de állást foglalt a A magyar szupremácia jól ismert és a hasonló konföderációs tervekben gyakran szereplő gondolata ellen. S soraiból az őszinte együttműködés vágyát is kiolvashatjuk. „ ... Európa államainak szövetsége csak akkor valósulhat meg, a népek szabadságának, nem pedig a hódításnak elve alapján, ha már fennáll egy olyan államalakulat, amely különböző nemzetek testvéri együttműködéséből meríti erejét, akkor ennek az Európa-magnak helye csak a Duna völgye lehet. Csakis itt élnek ugyanis oly, számszerűen kicsiny, de aránylag igen magas műveltségi fokon álló népek, amelyek államalkotó képességben és politikai iskolázottságban szinte felvehetnék a versenyt Európa nagy nemzeteivel, de amelyeknek gazdasági, földrajzi és történelmi adottságai nem engedik meg, hogy nemzeti államaikat minden érdekelt nép megelégedésére, igazságos és jogos alapokon építsék ki. A dunai népek egymásra utaltsága ma már szinte elcsépelt közhely — csak éppen, hogy a következmények levonását gátolja még meg az elvakult nacionalizmus. E nemzetek csak kultúrájukban öncélúak, politikai öncélúságuk szinte sohasem volt, s ma még kevésbé lehet, mint valaha. Nagy részüket közös múlt, közös küzdelmek emléke, közös hagyomány is köti 10 Oo. 104.