Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
Cseh és szlovák irodalom magyarul 1945 után Egymással érintkező, egymással határos kultúrák között elképzelhetetlen, hogy ne lenne kölcsönhatás, hogy ne lennének olyan láncszemek, amelyek megismertetik az egyiket a másikkal. Nem lehetett és nem lehet ez másképp egyfelől a cseh és a szlovák, másfelől a magyar kultúra között sem, s magától értetődő, hogy az egymás megismerésére irányuló törekvés elsősorban az irodalom területén jut kifejezésre, s a másik irodalom műveinek tolmácsolásában, fordításában realizálódik. Irodalmaink között a műfordításnak komoly, értékes hagyományai vannak. Elég Brábeket és Vrchlickyt, Hviezdoslavot és Kreméryt, Gáspár Imrét és József Attilát megemlíteni ama sokak közül, akik a három nép, három irodalom között hosszú évtizedek óta a megismerés, megértés hídját építették. Ez a kölcsönös kapcsolatkeresés, tájékozódás azzal vált könnyebbé, hogy a Csehszlovákiában élő magyarság kultúrája, irodalma a természetes, az adott közvetítő szerepét töltötte és tölti is be. A Csehszlovákiában élő és munkálkodó magyar írók és írástudók kezdettől fogva tudatosan vállalták a híd szerepét. Figyelemre méltó munkát végeztek már a két háború között is annak érdekében, hogy közelebb hozzák egymáshoz a két ország és a három nép irodalmát, kultúráját — természetesen elsősorban a magyar kultúra körének tolmácsolva a cseh és a szlovák műveket. Persze a másik irányban sem voltak tétlenek — gondoljunk azokra a szlovákul megjelent magyar költői antológiákra, szlovákra vagy csehre fordított magyar szépirodalmi művekre, amelyek formálásában, megjelenésében, népszerűsítésében, ismertetésében a Csehszlovákiában élő magyar értelmiségieknek, toliforgatóknak nemegyszer aktív részük volt.