Agárdi Péter: Rendiség és esztétikum. Gyöngyösi István költői világképe - Irodalomtörténeti füzetek 78. (Budapest, 1972)
A Gyöngyösi-életmű néhány átfogó kérdése
a szimbólumnál) itt a konkrét társadalmi dinamizmust nélkülöző, megmerevedett erkölcsszemléletre épülő nemesi világkép adja. Az allegória kategóriája művészileg olyan világnézeteket fejez ki, „amelyeknek világa széthasadt a lényeg transzcendenciája következtében, végső soron azért, mert szakadék tátong ember és valóság között.”63 Anélkül tehát, hogy az allegória merev skatulyájába szorítanánk Gyöngyösi életművét, kétségtelennek látszik, hogy az egyes művek és az egész oeuvre művészi sajátosságai az allegorizálás tendenciáját jelzik. Ez elsősorban — egyrészt — a ma is megkapó dekoratív részletszépségek, leírások, naturalista-verista jelenetek, a betétapparátus, valamint — másrészt — a kívülről jövő, kompozíciósan-művészileg nem alátámasztott, motiválatlan, tézisszerű mondandó, a nagyrészt absztrakt-tételes nemesi erkölcsfilozófia közötti diszkrepancián alapul. A művészi módszer allegorizáló jellege tehát a lehető legszorosabb kapcsolatban van a művekből kielemzett nemesirendi erkölcsközpontú világképpel. Nem pusztán azért, mert ez az erkölcsfilozófia, mint „anyag” nem válik technikailag magas szintűén „formált tartalommá”, „tartalmas formává”, hanem azért is, mert ez a világkép erősen önapologetikus, legalitás-központú konzervatív jellege miatt eleve nem alkalmas arra, hogy a magyar nemzeti költészet kiemelkedő művészi-gondolati értékeket felmutató fővonalába , Balassi — Zrínyi — Csokonai—Petőfi—Ady — József Attila tendenciájába illeszkedjék. Aligha kétséges, hogy Zrínyi módszere ezzel szemben a szimbólum, amelynek impozáns kiteljesedésére sem pusztán a nagyobb költői tehetség adott lehetőséget: a belső művészi gazdagság a „kint”, a társadalom lényeges alternatíváinak mély, személyes átéléséből, a rendiség-ellenes haladó történelmi távlatból, a tragikus helyzet kiküzdötte emberi magatartás „nemzeti” etikai-művészi paranccsá növesztéséből, a magyarság sorsproblémáinak elkötelezett 63 Lukács György: Az avantgardizmus világnézeti alapjai. „Művészet és társadalom” c. kötete Bp. 1968. 351. 1. 206