Ágoston György: A pedagógia alapfogalmai és a nevelési célrendszer (Budapest, 1976)
III. fejezet. A nevelés és a felépítmény
1 &ős korrelációt mutatnak az egy főre eső nemzeti jövedelem nagyságával, az energiafogyasztással, az ország foglalkozási struktúrájával. Az ENSZ által 1961-ben készített La situation sociale mondiale c. tanulmány a következő korrelációkat mutatja ki: elemi és középiskolai beiskolázási arányok — nemzeti jövedelem: 0, 84 — elemi és középiskolai beiskolázási arányok — energiafogyasztás: 0, 76 — elemi és középiskolai beiskolázási arányok — foglalkozási struktúra: 0, 81.NAGY JÓZSEF kutatásai a József Attila Tudományegyetem Pedagógiai Tanszékén megerősítik a fenti összefüggéseket azzal a különbséggel, hogy a legszorosabb korrelációt a beiskolázási mutatók és a foglalkozási struktúra között találta, megerősítette azonban a beiskolázási mutatók és a nemzeti jövedelem közötti szoros korrelációt is. ^ Egy ország foglalkozási struktúrája kétségtelenül nem az alap, hanem a termelés színvonalának függvénye. A gazdasági fejlettség fontos mutatója a három nagy foglalkozási szektorban dolgozók létszámának aránya. Egy ország gazdaságilag annál fejlettebb, minél magasabb a harmadik szektában foglalkoztatottak százalékos aránya a másik két szektorban foglalkoztatottak összarányához viszonyítva, továbbá minél alacsonyabb az első szék-20torban foglalkoztatottak aránya a másodikhoz viszonyítva. A tudományos-technikai forradalomnak az a következménye, hogy a termelésben, a gazdasági életben a szakmunkások és a középkáderek, továbbá a magas kvalifikációjú szakemberek iránti igény ugrásszerűen megnövekedett, nemcsak a középfokú és felsőfokú képzésben részesülők számának fent bemutatott fejlődésében mutatkozik meg mind a szocialista, mind pedig a tőkés országokban, hanem abban is, hogy az iskolarendszereken belül minden országban kiszélesedett, differenciálódott és jelentőségében megnövekedett a szakmunkásképzés és a középkáder-képzés. A nevelésügynek e téren is alkalmazkodnia kell a termelés változásaihoz. Bizonyítják ezt a következő adatok. Az Észak- Amerikai Egyesült Államokban a középfokú szakmai képzésben részesülők számának az alakulása az elmúlt ötven évben a következő: 1918-ban 168 000, 1960-ban 3 768 000, 1962-ben 4 072 000 tanuló. A Szovjetunióban ezek a számok a következőképpen alakultak: 1940-ben 1 691 000, 1959-ben 2 903 000, 1963-ban 4 474 000. Franciaországban a szakmunkásképző intézetek (collégés d’enseignement technique) rendes tanulóinak száma 1951 és 1963 között 218 000-ről 395 000-re, a technikai középiskolák (lycées techniques, sections techniques des lycées) tanulóinak száma ugyanezen idő alatt 136 000- ről 251 000-re növekedett.21 Mindezekben az országokban nem csupán a szakmai képzésben részesülők abszolút létszáma növekedett, hanem az utóbbiak aránya is az azonos életkorú iskolások között, tehát az általános képzésben részesülőkhöz képest. Ugyanez a tendencia mutatkozott meg hazánkban is, amit a következő adatok bizonyítanak: 98