Ámi Lajos: Ámi Lajos meséi 3. köt. - Új magyar népköltési gyűjtemény 15. (Budapest, 1968)
ÁMI LAJOS MESÉI I-III. Gyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket Irta Erdész Sándor (Űj Magyar Népköltési Gyűjtemény XIII-XV.) A szaktudományban komoly nemzetközi elismerésnek örvendő sorozat XIII., XIV. és XV. kötete Ámi Lajosnak, a szamosszegi kiváló mesemondónak páratlan meserepertoárját tartalmazza, melyet Erdész Sándor, Szabolcs-Szatmár népköltészetének és mesemondóinak alapos ismerője vett hangszalagra. E hatalmas gyűjtemény összesen 260 népmesét, közöttük több tréfát, trufát, babonás történetet és állatmesét tartalmaz. Erdész Sándor és Ámi Lajos beszélgetése közben fény derül a mesemondónak a világ keletkezéséről, berendezéséről, a lélekvándorlásról, a „Pájinkás János” c. mese hőseiről vallott egyéni elképzeléseire: a mesemondó haláláig hitt a sárkány, a vont arany égbolt, az alattunk és felettünk levő világréteg és minden mesei elem valóságos létezésében. A bevezető tanulmányban a gyűjtő behatóan elemzi a mesemondó egyéniségének és a mesehallgató közösség szerepének kölcsönhatását s a mesei világkép, a kozmogóniai mítoszok, a sámánhit emlékei, a hiedelem és a népmese összefüggéseit. Erdész Sándor az egyes népmeséket az Aarne— Thompsonféle típusrendszerbe sorolja. A szöveget jegyzetanyag és irodalom egészíti ki. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST