Anyanyelvi műveltségünk. A pécsi Nyelvművelő Konferencia anyaga (Budapest, 1960)
Csoportos megbeszélések
321 nak meg, | Kik nap hevében, éhen-szomjan, | Kétségbeesve tengenelc.” — S vajon olyan-e ez, mint József Attila Anyám című versében a félhomályban: „A bögrét két kezébe fogta, | úgy estefelé egy vasárnap | csöndesen elmosolyodott | s ült egy kicsit a félhomályban —”. — Szeretné ezeket időhatározónak venni; nap hevében-, amikor még a nap hevét érzik; félhomályban: amikor már félhomály volt. — Tompa József szerint nehéz a felvetett kérdésre egyértelmű választ adni. Felfoghatjuk komplex határozónak, amely idő-, hely- és bizonyos fokig állapothatározó is, s mint ilyen a költő kifejező és sejtető erejének jellegzetes eszköze. De felfoghatjuk az állapothatározók egyik alfajaként is, amely az egész predikat.v szerkezet körülményét nevezi meg. — T. Lovas Rózsa arra mutatott rá, hogy a Petőfi-idézetben az állapothatározói jelentést erősíti az utána következő éhen-szomjan állapothatározó is. — Kelemen József azt emelte ki, hogy az egymás közelében vagy szomszédságában levő határozók erősíthetik rokon vagy hasonló mondatrészértékükkel is a mondanivaló valamely mozzanatát, de különféle határozók is gyakran előfordulnak egymás szomszédságában, és éppen különféleségükkel teszik teljesebbé a kifejezést. A nap hevében idő-, hely- és állapothatározói mozzanatai és az éhen-szomjan állapothatározó jól kiegészítik egymást, és a kifejezést szemléletesebbé teszik. Krassói Ferenc négy szó szófajának meghatározására kért feleletet: milyen szófajba tartoznak a nos, hadd, csak és hát szavak? — Elsőnek Kelemen József felelt a kérdésre. Rendkívül találónak és tanulságosnak tartja a négy kiragadott szót. Feleletét egy kis látszólagos kitéréssel kezdi, s rámutat arra, hogy a most megjelenő Értelmező Szótárban a ma szokásos szófaji kategóriákat és megnevezéseket kiegészítették a mondatszó fogalmával és műszavával, s a mondatszón egyrészt az indulatszót értik (ide értve az érzelemkifejezőkön, vagyis a szűkebb értelemben vett indulatszókon kívül az akaratkifejezőket is), másrészt a kopp! nyekk!-féle hangutánzó szavakat, harmadsorban azokat a mondatértékű kérdő és felelő szókat, amelyekre éppen ez a mondatértékű használat a legjellemzőbb (pl. nemde? igen ’ja’). Ha ezt a kategóriát elfogadjuk, akkor a kérdezett szavak közül az elsőre igen könnyű felelni: a nos mondatszó, mert akár sürgető, akár kérdő szerepben használjuk, mindig mondatértékű szó.— A hadd szófaji értékének meghatározásában azt kell figyelembe vennünk, hogy a határozószóknak van egy olyan alcsoportja is, amely a szubjektív állásfoglalást, a beszélő vagy író véleményét fejezi ki, akár érzelmileg színezve, akár viszonylag érzelemtől mentesen: főleg ezt az alcsoportot szokták ,,módosítószó”-nak nevezni; a hadd tehát aszerint, hogy melyik terminológia műszavával akarjuk megnevezni, vagy „határozószó” vagy „módosítószó”. Ugyanezt mondhatjuk a csak szófaji értékéről is. A negyedik kérdezett szó, a hát, bonyolultabb szerkezetű: használjuk kötőszóként (Hallottam, hogy kerestek, hát eljöttem), szubjektív állásfoglalást kifejező határozószóként vagyis módosítószóként (Hát te miért jöttél ?), azonkívül egyes nyelvjárásokban egyszavas igenlő feleletként, tehát mondatszóként is használják (Eljössz? — Hát.). A testrészt jelentő hát főnév egészen más szó. — Tompa József arra figyelmeztetett, hogy a jelenlevő kartársak elsősorban az iskolában manapság szokásos műszóhasználat szerinti feleletet szeretnének kapni. — Kelemen József azt javasolta, hogy ennek figyelembe-21 Anyanyelvi műveltségünk