Anyanyelvi műveltségünk. A pécsi Nyelvművelő Konferencia anyaga (Budapest, 1960)
A nyelvművelés általános kérdései
34 lataira, stiláris finomságaira, kiejtésére, írására vonatkozólag, a másik pedig nyelvünk rendszeréről ad modern, alapos, megbízható leírást, útbaigazítást; e müvek bizonnyal a magyar nyelvi kultúra legfontosabb bázisai lesznek. Az Értelmező Szótár I. kötete a napokban jelent meg, a leíró nyelvtan kézirata szintén elkészült, már csak a nyomdai munkák vannak hátra. Persze nemcsak eredményei vannak a Nyelvtudományi Intézet nyelvművelő munkájának. Sok az ötletszerűség a munkánkban, gyakran a szükségesnél nagyobb mértékben határozza meg a munkák irányát, területeit a kívülről jövő igény, mint a saját terveink. Ezzel függ össze az is, hogy a napi munka túlságosan lefoglalja időnket, erőnket, s nem foglalkozunk eleget munkánk elvi megalapozásával, történeti elmélyítésével. Pedig ez az egyes konkrét feladatok, problémák megoldásában is jelentős segítség lenne. Szinte teljesen hiányzik a magyar nyelvművelés közeli és távolabbi múltjának marxista szempontú értékelése, s — ami ezzel szorosan összefügg — mai munkánkban is ritka az elvi vita. Ügy gondoljuk, észrevehető változást fog hozni ezekben is a nyelvművelő munka mindeddig hiányzó kereteinek a megszerzése is: a Nyelvtudományi Intézetben egy önálló nyelvművelő osztály felállítása, amely e sokrétű tevékenységnek összefogója lesz. D) A nyelvművelő munka akkor kapja meg igazi értelmét, akkor válik népünk kulturális felemelkedésének eszközévé, a művelődési forradalom győzelemre segítőjévé, ha nem korlátozódik szűk körre, ha elér hatása népünk minden rétegéhez. Ezt a munkát, a nyelvi ismeretek legszélesebb körben való elterjesztésének munkáját vállalta egyéb feladatai mellett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. ,,Egyik legfontosabb feladatunk — állapítja meg a Társulat egyik munkaterve —, hogy népünket, elsősorban munkásosztályunkat és parasztságunkat segítsük a kulturált nyelvhasználat szóban és írásban történő elsajátításában. Éppen ezért kívánatos, hogy előadásainkban és tanfolyamainkon többet és alaposabban, gyakorlatiasabban foglalkozzunk a nyelvművelés kérdéseivel, a stilisztika, a retorika, a nyelvtan és helyesírás, valamint a helyes magyar beszéd problémáival.” A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat valóban ért el eredményeket. Hogy csak néhányról emlékezzünk meg: nagy sikerű szónokképző tanfolyamokat szervezett, amelyeken jelentős helyet kaptak a nyelvistilisztikai kérdések is. Azok a szervezetek, amelyek ezeket a tanfolyamokat rendezték, nyilvánvalóan haszonnal is hallgatták az előadásokat: a Budapesti Pártbizottság, Pártiskolák, Budapesti Ügyészség, KISZ-, SZOT-iskola stb. dolgozói mindennapi munkájukban közvetlenül felhasználható tudásanyagot kaptak. Sikere van a József Attila Szabadegyetem évek óta meghirdetett nyelvi sorozatainak is. A tavalyi „Magyar stilisztika” címmel indított sorozat 15 előadására 160 hallgató iratkozott be, de sokan hallgatták az azelőtti „Édes anyanyelvűnk”, illetőleg „Nyelv és élet” című sorozatot is. Számbelileg is jelentős eredményt kapnánk, ha elsorolnánk az eddigiek mellé a TIT Budapesten és vidéken szervezett helyesírási és nyelvművelő, illetőleg nyelvi ismeretterjesztő előadásait. Mindezek ellenére azt kell mondanunk, hogy nagy munka vár még a társulatra, amíg kitűzött célját el fogja érni. A vidéken szervezett és végzett munkának el kell érnie