Anyanyelvi műveltségünk. A pécsi Nyelvművelő Konferencia anyaga (Budapest, 1960)

A nyelvművelés általános kérdései

34 lataira, stiláris finomságaira, kiejtésére, írására vonatkozólag, a másik pedig nyelvünk rendszeréről ad modern, alapos, megbízható leírást, útba­igazítást; e müvek bizonnyal a magyar nyelvi kultúra legfontosabb bázisai lesznek. Az Értelmező Szótár I. kötete a napokban jelent meg, a leíró nyelv­tan kézirata szintén elkészült, már csak a nyomdai munkák vannak hátra. Persze nemcsak eredményei vannak a Nyelvtudományi Intézet nyelvművelő munkájának. Sok az ötletszerűség a munkánkban, gyakran a szükségesnél nagyobb mértékben határozza meg a munkák irányát, területeit a kívülről jövő igény, mint a saját terveink. Ezzel függ össze az is, hogy a napi munka túlságosan lefoglalja időnket, erőnket, s nem fog­lalkozunk eleget munkánk elvi megalapozásával, történeti elmélyítésével. Pedig ez az egyes konkrét feladatok, problémák megoldásában is jelentős segítség lenne. Szinte teljesen hiányzik a magyar nyelvművelés közeli és távolabbi múltjának marxista szempontú értékelése, s — ami ezzel szorosan összefügg — mai munkánkban is ritka az elvi vita. Ügy gondoljuk, észrevehető változást fog hozni ezekben is a nyelv­művelő munka mindeddig hiányzó kereteinek a megszerzése is: a Nyelv­­tudományi Intézetben egy önálló nyelvművelő osztály felállítása, amely e sokrétű tevékenységnek összefogója lesz. D) A nyelvművelő munka akkor kapja meg igazi értelmét, akkor válik népünk kulturális felemelkedésének eszközévé, a művelődési forradalom győzelemre segítőjévé, ha nem korlátozódik szűk körre, ha elér hatása népünk minden rétegéhez. Ezt a munkát, a nyelvi ismeretek legszélesebb körben való elterjesztésének munkáját vállalta egyéb feladatai mellett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. ,,Egyik legfontosabb feladatunk — állapítja meg a Társulat egyik munkaterve —, hogy népünket, elsősor­ban munkásosztályunkat és parasztságunkat segítsük a kulturált nyelv­­használat szóban és írásban történő elsajátításában. Éppen ezért kívánatos, hogy előadásainkban és tanfolyamainkon többet és alaposabban, gyakor­latiasabban foglalkozzunk a nyelvművelés kérdéseivel, a stilisztika, a retorika, a nyelvtan és helyesírás, valamint a helyes magyar beszéd problé­máival.” A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat valóban ért el eredménye­ket. Hogy csak néhányról emlékezzünk meg: nagy sikerű szónokképző tanfolyamokat szervezett, amelyeken jelentős helyet kaptak a nyelvi­stilisztikai kérdések is. Azok a szervezetek, amelyek ezeket a tanfolyamokat rendezték, nyilvánvalóan haszonnal is hallgatták az előadásokat: a Buda­pesti Pártbizottság, Pártiskolák, Budapesti Ügyészség, KISZ-, SZOT-iskola stb. dolgozói mindennapi munkájukban közvetlenül felhasználható tudás­anyagot kaptak. Sikere van a József Attila Szabadegyetem évek óta meg­hirdetett nyelvi sorozatainak is. A tavalyi „Magyar stilisztika” címmel indított sorozat 15 előadására 160 hallgató iratkozott be, de sokan hall­gatták az azelőtti „Édes anyanyelvűnk”, illetőleg „Nyelv és élet” című sorozatot is. Számbelileg is jelentős eredményt kapnánk, ha elsorolnánk az eddigiek mellé a TIT Budapesten és vidéken szervezett helyesírási és nyelv­művelő, illetőleg nyelvi ismeretterjesztő előadásait. Mindezek ellenére azt kell mondanunk, hogy nagy munka vár még a társulatra, amíg kitűzött célját el fogja érni. A vidéken szervezett és végzett munkának el kell érnie

Next