Aradi Nóra (szerk.): Magyar művészet, 1890-1919. 1. - A magyarországi művészet története 6/1. (Budapest, 1981)
Második rész. Az építészet és a képzőművészet helye a századfordulón
A banképítkezéseknek Alpár Ignác volt a specialistája. Az ő irodájából kerültek ki az Osztrák— 176-178 Magyar Bank (ma: Magyar Nemzeti Bank, 1900—1905), a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapelrendezésének és Mérleg utca felőli kiegészítő szárnyának (1906, 1918), a Magyar Általános Hitelbank (1903—1913) és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Vörösmarty téri új székházának (1908— 1916) tervei. 1906—1909 között épült Quittner Zsigmond végleges terve szerint a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Fürdő (ma: József Attila) utcai szárnya. Lechner Ödön műve, a Postatakarékpénztár 576 581 (1901), Schmahl Henrik utolsó alkotása, a Belvárosi Takarékpénztár (1909—1913), valamint a Szervita 211-214 téri Török Bankház (Böhm és Hegedűs, 1906) és a Magyar—Cseh Iparbank a Nádor utcában (ma: 642 644, 669 Münnich Ferenc, Haász és Málnai, 1912) ezekben az években épült. 670 Az esetek legnagyobb részében több funkciójuk volt a századforduló után épült, megnövelt térigényű banképületeknek. A földszinten a nagy pénztárcsarnok és az ahhoz kapcsolódó kiszolgáló irodák helyezkedtek el, az épület első, esetleg első két emeletén az igazgatóság helyiségei és a pénztárral közvetlen kapcsolatban nem álló irodák, könyvelőségek. A felsőbb emeleteken legtöbbször lakások (még az Osztrák—Magyar Bank, a Postatakarékpénztár, az Erzsébetvárosi Bank és a Magyar—Cseh Iparbank vagy a Pesti Hazai Első Takarékpénztár épületében is) vagy a bank vállalatainak irodái (Magyar Általános Hitelbank). A Török Bankház épületének emeleti helyiségeit irodai, illetve üzleti célokra bérbeadták, míg a Belvárosi Takarékpénztár esetében a bankfunkciót a bérházé és üzletházé egészítette ki. A bankok tervezésekor könnyebben nyílt lehetősége az építészeknek új szerkezetek kipróbálására, ennek oka a megrendelők foglalkozásából adódó nagyobb vállalkozó kedvén túl a funkció követelményeiből adódott. A legtöbbször fedett udvarként megoldott központi pénztárcsarnok természetes megvilágítása új szerkezetet követelt. E téren a legszebb példa Lechner Ödön vasszerkezetű üvegtetője a Postatakarékpénztárban. A Szervita (ma: Martinelli) téri Török Bankház programadása is a szokatlan vállalkozókedvet 642-644 tükrözte. Stílus tekintetében szabad kezet adott a tervezőknek, de kikötötte a vas- vagy vasbetonszerkezet alkalmazását, az üveghomlokzatot és az emeletek rabicfalak beállításával szükség szerint változtatható alaprajzát. Kikötötték azt is, hogy „az épület homlokzata jellegzetes és feltűnő legyen”, „a környező házak felett e háznak dominálnia kell”. Az épületprogram új szerkezeteket kívánó, reklámfeladatokat hangsúlyozó megfogalmazása az eklektika hagyománytiszteletétől való elszakadást jelezte. A háborút megelőző időszak két legkésőbbi banképítkezése — az Erzsébetvárosi Bank és a Magyar— Cseh Iparbank — már tárgyias, új formarend megszületését jelentette. Ezek a bankok nem hivalkodtak gazdagságukkal — ha jelképezni kívántak valamit, az csupán megbízható tárgyilagosságuk lehetett. Banképítkezések folytak természetesen vidéken is; minden jelentősebb város főterén felépült a bankvagy takarékpénztár-épület. Ezek az épületek csak méreteikben, de nem jellegükben tértek el a fővárosi anyaintézménytől. A bankokkal rokon feladatkörű, bár épületfunkcióban speciális — középület jellegű — épület volt a Tőzsde, amelyet az 1899-es pályázat megnyerte után Alpár Ignác épített 1902—1905 között. A kevéssel előbb (1898) lebontott Neugebäude helyén létesitett Szabadság tér csaknem teljes nyugati frontján épült az áru- és értéktőzsde kettős feladatának ellátására hivatott hatalmas épület. Északi frontján az árutőzsde napfénybesütéstől mentes, erős egyenletes megvilágitást igénylő hatalmas terme, a déli fronton, szimmetrikus elhelyezésben az értéktőzsde. Középen és a Nádor utcai hátsó fronton a kiszolgáló helyiségek - ruhatár, posta, telefon, büfé, valamint a kapcsolódó hivatali helyiségek. A bejárati csarnok és a központi lépcsőház már az épület reprezentatív funkcióját emelte ki, csakúgy, mint a Hauszmannféle Kúriát idéző tornyokkal hangsúlyozott, két pylontól közrefogott főbejárat, a főhomlokzat oszlopsora vagy a két kiskiülésű, de tagolásával erősen hangsúlyozott oldalriz,alit. A biztosító társasági székházak sok szempontból rokonok a bankházakkal. Funkciójukat a Gresham új székházáról írva a következő módon jellemezte Kabdebó Gyula a Magyar Építőművészet V. évfolyamában: „Az intézet az utóbbi időkben annyira megerősödött, hogy szükségesnek tartotta a többi nagy biztosító társaság módjára saját palotáról gondoskodni, amely egyfelől az üzleti helyiségeket foglalja magában, másfelől megjelenésével mintegy képviselje a főváros házsorai között az intézet vagyoni erejét is s végül állandó, szolid reklámul is szolgáljon számára.” 73