Aradi Nóra (szerk.): Magyar művészet, 1919-1945. 1. - A magyarországi művészet története 7/1. (Budapest, 1985)
A kor művészetének fő áramlatai
tartozott Goldman György, Vilt Tibor, Fenyő A. Endre és Vilt révén az Ipárművészeti Iskolán végzett Mészáros László is. Ekkor járt a főiskolára Bán Béla, neki azonban Rudnay Gyula volt a mestere, így 6 más úton került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Dési Huber és Sugár 1926 végén tért haza Itáliából. Ottani rézkarcaik alapján Rózsa Miklós felvette őket a KÚT tagjainak sorába. Egyidejűleg a nemesfémes szakszervezetben Sollner József vezetésével működő kommunista sejttel is kapcsolatot találtak, és így a fiatalabb művészgenerációból 1928 körül elsőkként ők lettek az illegális párt tagjai. Bizonyára Sollner közvetítésével kerültek kapcsolatba Tamás Aladárral, előbb az Új Föld, majd ennek megszűnése után a 100% című folyóirat szerkesztőjével. A 100% az illegális KMP legfontosabb hazai legális fóruma volt ebben az időszakban. Tamás Aladár az MSZMP szétzúzását követően a munkás-kultúrmozgalom legális szervezeteiben — Alkoholellenes 49 Munkásszövetség, Természetbarátok Turista Egyesülete, Munkás Testedző Egyesület, Eszperantisták — soraikat újjászervező kommunisták egyik vezetője, a szavalókórus-mozgalom egyik elindítója is volt. Sugár és Dési Huber más művészekkel — Kassovitz Félix, Boromisza Tibor, Szendi Steif Antal — együtt rendszeresen szerepeltek rajzaikkal a 100% hasábjain és különkiadványaiban. Mig a Trauner és Komiss vezette főiskolai csoport az első szocialista orientációjú hazai művészcsoportosulás volt a Tanácsköztársaság bukása óta, addig a 100% köré tömörülő művészek az első kommunista sajtóillusztrátorpropagandista gárdát képezték az 1927—1929 közötti időszakban. Más úton került kapcsolatba a 100% mozgalommal Kepes Éva, aki a harmincas években szintén tagja lett a képzőmüvészcsoportnak, ekkor viszont elsősorban a tánckarban szerepelt, és Bán Béla, valamint Kasitzky Ilona, akik a 100% szavalókórusának voltak tagjai, és szintén csak később kapcsolódtak be a képzőművészeti munkába. A főiskolai szocialista csoportosulás történetében eközben váratlan fordulat következett be. Az 1928 májusában a Műcsarnokban rendezett növendékkiállítás után Komis Gyula vezetésével Állami Ellenőrző Bizottság szállt ki a főiskolára. A botrányos vizsgálat következménye a csoport szétzúzása és az őket támogató tanárok nyugdíjazása lett. Goldman György is ekkor kényszerült elhagyni a főiskolát. 1929-ben indult meg a volt művésznövendékek részéről az a sokirányú tájékozódás és helykeresés, melynek pólusai egyrészről a KÚT, a korszak vezető polgári liberális művészegyesülete, és Kassák Lajosnak a nemzetközi avantgarde mozgalmak tanulságait átörökítve szervezkedő, magát a kommunistáktól elhatároló, de szocialistának valló Munka-köre, másrészről az illegális KMP hazai exponensei, a már említett Tamás Aladár és a Madzsar József által vezetett szociáldemokrata ellenzék voltak. A KÚT azonnal nyilvánosságot adott a főiskoláról eltávolított fiataloknak. Kassák hasonlóképpen sietve igyekezett bevonni őket mozgalmába, és ez termékeny együttműködést eredményezett. Ekkor Kornissékkal együtt még Goldman és Fenyő is rendszeresen megfordult a Munka-körben. Trauner és Komiss 1931-ig szerepelt a lap címoldalán rajzokkal, Schubert Ernő pedig tartósan is Kassák hivévé szegődött. 1930 áprilisában a Tamás Galériában rendezett Új progresszív művészek kiállítását követően váltak el a fiatal művészek útjai. Kepes, Trauner, Korniss, Hegedűs és Vajda külföldre ment, közülük csak Korniss és Vajda tért haza. Goldman és Fenyő, valamint a baráti körükbe tartozó Vilt Tibor, Mészáros László és Hincz Gyula Madzsar Józseffel találtak kapcsolatot, aki a 100% megszűnése után az illegális KMP legtekintélyesebb „látható” vezetője volt. A kapcsolat létrehozásában valószínűleg Dési Huber Istvánnak és Sugár Andornak volt kulcsszerepe, akik szintén részt vettek a Tamás Galéria említett kiállításán. Madzsar ekkor a nemesfémes szakszervezet helyiségében vezetett egy szemináriumot, melynek célja a szakszervezeti ellenzéki mozgalom vezető kádereinek képzése volt. Tanítványai között olyan egyéniségeket találunk, mint Vértes György, a művész pártsejt későbbi vezetője, Berend Rezső, akitől a művészszövetkezet alapításának ötlete származott, és József Attila, aki e kör számára írta Irodalom és szocializmus című marxista esztétikai tanulmányát. Az 1930—1931-es évben a későbbi művészcsoport és kommunista sejt résztvevőinek zöme már egy társaságot alkotott, akik — Goldman György, Goldman János, Fenyő A. Endre, Major Máté, Vilt Tibor, Mészáros László, Sugár Andor és mások — a Simplon kávéházban rendszeresen találkoztak Madzsar Józseffel és azokkal a —jórészt a magánalkalmazottak szakszervezetéből verbuválódó — fiatal értelmiségiekkel, akik Madzsar szemináriumainak hallgatóiként szintén a KMP felé orientálódtak. E körben keletkezett 1931 végén az Új Művészet Szövetkezet alapításának terve, majd ennek kudarcát 542