Aradi Nóra (szerk.): Magyar művészet, 1919-1945. 1. - A magyarországi művészet története 7/1. (Budapest, 1985)
A kor művészetének fő áramlatai
Vajdától a szakirodalomban konstruktív-szürreális sematikának nevezett rajzi montázstechnikát vette át. Új és csak reá jellemző érdeklődést jelez Feketénél a gépelemekből építkező kompozíciók sora, melyek motívumanyagát ugyan saját korábbi pedagógiai praxisából merítette, ugyanakkor e művek szerves részét képezik a Léger által elindított és a nemzetközi konstruktivizmusban is több ágon folytatódó technicista — az ember alkotta gép esztétikáját felfedező — áramlatnak is. E tekintetben Fekete kísérleteihez a hazai művészetben csak Ruzicskay György néhány müve kapcsolódik, a művészcsoporton belül nincs analógiája. 1942 tavaszán Feketét elsősorban azért vonták be az újjáalakult művészszervezet kommunista irányító magjának munkájába, mert az ő közvetítésével kívánták biztosítani a reá hallgató „absztrakt szárny” részvételét az antifasiszta függetlenségi küzdelem jegyében rendezendő freskópályázaton és grafikai-kisplasztikai kiállításon. Feketének nem kis része volt a Vasas székházi akció sikerében. A 42-es lebukásokat követő időszakban az ő és felesége által vezetett Henger utcai gombkerámiai műhely vált a csoport utóéletének egyik legfontosabb bázisává. Ez egyben az ellenállási mozgalom kiemelkedő gócpontja, a hamis okirat gyártás és az üldözöttek bújtatásának egyik legeredményesebb központja is volt. WEISZ (FEHÉR) GYÖRGY Weisz (Fehér) György (1909—1944), aki szintén valószinűtlenül fiatalon vált a fasiszta barbárság áldozatává, a csoport szerény, szűk skálán megnyilatkozó, ám vállalt feladatát magas szinten megoldó tagjai közé tartozott. Kedvelt technikája a linóleummetszet volt, témaválasztásában pedig a József Attila-i költészet ihletése játszott döntő szerepet. A proletársorban felnőtt, gátlásos fiatalember korán összeütközésbe került az elnyomó rendszer terrorszervezetével; az Iparművészeti Iskola növendékeként kommunista szervezkedés gyanújával meghurcolták és bíróság elé állították. Korán félbeszakadt munkássága erőteljes komponálókészségről, tömör fogalmazásmódról és kitűnő illusztratív tehetségről 869 tanúskodik. Sommás egyszerűségű linóleummetszeteken örökítette meg József Attila Nagyon fáj című ciklusának alapérzését, a korai Részeg a síneken című vers lumpenproletár-romantikáját és a Medvetánc eszmekörét. Egyik legérettebb és legszebb művén a Fiatal asszonyok énekének gondolati magját bontotta ki szívbe markoló egyszerűségű, koncentrált triptichonkompozícióban. Később Rimbaud-illusztrációk sorozatát készítette el. Munkaszolgálatosként az ukrajnai halálmenetek áldozatává vált. SZÁNTÓ PIROSKA Fiatal főiskolásként 1933-ban kommunista szervezkedésért bíróság elé állították, majd rendőri felügyelet alá helyezték az akkor 20 éves diáklányt. Szántó Piroska (1913—) számára ez az élmény vált kiindulópontjává későbbi helykeresésének. Rajzai 1934 óta szerepeltek a művészcsoport kiállításain, de vitáikon és rendezvényeiken — óvatosságból — csak ritkán lehetett jelen. Kapcsolata az újjáalakult szervezettel fonódott szorosabbra. A Magánalkalmazottak Szakszervezetének székházában szervezett rajziskolában ő vállalta az anatómia oktatását a tehetséges munkásfiatalok számára. 1941—1942-ben a csoport minden kiállításán részt vett, és a Henger utcai műhelyben a felszabadulásig együtt maradt barátaival. Szántó Piroska egyéni veretű rajzstílusa rokon a végtelenül tovaszőhető rácsszerkezetű vonalhálóval és a pozitív—negatív formák többértelmű egymásba játszásával operáló montázstechnika módszerével, de nála hiányoznak a lángolóan expresszív, sikoltóan szürrealisztikus, vonagló drámaiságú jelenetek. Az ő lapjairól a témaválasztástól függetlenül mindig meleg bensőségességű asszonyi líra árad. Központi témája a növényvilág életében tükröződő teremtés—termékenység—elmúlás-szimbolika és az ezzel szorosan összefüggő évszakkörforgás jelképi anyaga. „Abban az időben legjobban a táj érdekelt, a táj dinamikája, a görcsösen fájdalmas fák; a terhes asszony a rakott almafát juttatta eszembe s nem fordítva!” — írja visszaemlékezésében. A szociális perspektívát felvillantó motívumok e rajzi világban 36* 563