Aradi Nóra (szerk.): Magyar művészet, 1919-1945. 1. - A magyarországi művészet története 7/1. (Budapest, 1985)
Irodalom
domborművei (TF 1944. 22—23); Végvári Lajos: Arcképvázlat P. P.-ról. (M 1965/6. 9—12). Egry Józsefről az első nagyobb tanulmányt Kállai Ernő írta: E. J. (MM 1926. 139—148), ebben Egry 1920—1925 között festett jelentősebb műveivel foglalkozik. Egry „balatoni” korszakát tekinti át az Ars Hungarica sorozatban megjelent kötet: Ártinger Imre: E. J. (Bp. 1932). Kassák Lajos 1942-ben inteijúvolta meg Egryt, ezt publikálta a Vallomás tizenöt művészről c. kötetben (Bp. 1942). Ismeretterjesztő célokat szolgál Farkas Zoltán írása: E. J. (Bp. 1959), melynek érdeme, hogy első ízben publikált részleteket Egry naplójából. Az egész életműről szóló átfogó tanulmány Német Lajos: E. J. művészetéről (Művészettörténeti Tanulmányok. MDKÉ 1959—60. Bp. 1961). Láncz Sándor: Problémák az Egry-irodalomban c. tanulmánya az addig megjelent Egry-irodalom kritikai feldolgozását adja (MÉ 1963/1. 75—83). Az Egry-napló jelentős részét tette közzé Keresztury Dezső bevezető tanulmányával az Egrybreviárium. (Veszprém 1973). Képes album Egry pályaképét felrajzoló előszóval Láncz Sándor: E. J. (Bp. 1973). Számos tanulmányt, visszaemlékezést és Egry művészetével foglalkozó szépirodalmi alkotást foglal egy kötetbe az E. J. arcképe (Bp. 1980) c. kiadvány. A művész életművének tudományos igényű feldolgozása: Láncz Sándor: E. J. (Bp. 1980). Beck Ö. Fülöpről részletes feldolgozást nyújtó, teljességre törekvő monográfia még nem jelent meg. A legfontosabb forrás — noha nem teljes — a szövegükben többször is idézett kiadvány: B. ö. F. emlékezései (Bp. 1957). önálló kiadványok: Gombosi György: B. ö. F. (Bp. 1938); Hehler László: B. ö. F. (Bp. 1969); Kontha Sándor: B. Ö. F. (Bp. 1980). Műveinek legteljesebb jegyzékét a MNG Csap Erzsébet által rendezett, 1970-es kiállításának katalógusában találjuk. Ferenczy Béni munkásságának részletes feldolgozása még nem történt meg. A szövegben említett F. B.: írás és kép cimű kötet (Bp. 1961) utószavát Genthon István írta, az oeuvrekatalógust szintén ő állította össze. Szabó Katalin kismonográfiája — F. B. (Bp. 1967; 1977) — felsoroljaa fontosabb korábbi irodalmat. Újabb írások: Illyés Mária: F. küzdelme a monumentalitással (Új írás 1975/7. 80—84); Muradin Jenő: F. B. Erdélyben (MÉ 1976/3. 234—241); Kontha, S.: B. F. (AHA 1979/3—4. 253—280), sok, korábban nem publikált mű fényképét közli) Kontha Sándor: F. B. (Bp. 1980); Vajda Miklós: F. B. estéje (Új írás 1981/5. 6—18); Muradin Jenő: A Ferenczy művészcsalád Erdélyben (Bukarest 1981). Kontha Sándor: F. B. tiz levele. M 1983/9. 54—57., 10. 49—53. Szocialista törekvések A szocialista képzőművészeti törekvések történetét vizsgálja — a magyar és az egyetemes művészet összefüggéségben — Aradi Nóra több fontos könyve és tanulmánya: A szocialista képzőművészet története (Bp. 1970); A szocialista képzőművészet jelképei (Bp. 1974); A képzőművészet és a munkásmozgalom kapcsolata a két világháború közötti Magyarországon (Képzőművészet és munkásmozgalom. Tanulmányok. 1974); Munkásábrázolás a magyar képzőművészetben (Bp. 1976). A szocialista szemlélet hatását egy műfajban, a szobrászatban vizsgálja Kontha Sándor: A két világháború közötti magyar szocialista szobrászat néhány kérdése (AH 1978/1. 57—64) c. tanulmánya. A törekvések eszmei forrásait kutatja Láncz Sándor: Szocialista művészetelmélet 1930 körül (M 1980/3. 7—9). A stílusirányzatok gazdag sokféleségét rendszerezi és értelmezi Theisler György: A magyar szocialista művészet stílustörekvései a két világháború között (M 1980/3. 14—18) c. tanulmánya. Derkovits Gyula művészetével igen sok cikk és tanulmány foglalkozik. Az életében megjelentek közt a legfontosabbak: Hevesy Iván: D. linóleummetszetei (Magyar írás 1921/9. 226—227); Bálint Aladár: D. Gy. (Ny 1922. 1414); Rabinovszky Máriusz: D. Gy. (KÚT 1927/4—5.7—12). Halála, ill. az 1934-es emlékkiállítása után a róla szóló írások megszaporodtak. Bálint György: A festő halála (Pesti Napló 1934. jún. 24.); Lesznai Anna: D. Gy. (Századunk 1934. 402—404); Kassák Lajos: D. Gy. emlékére (Ny 1934. II. 388—393); Lyka Károly: D. Gy. (MM 1934. 189). Ekkor jelent meg róla az első önálló monográfia is: Ártinger Imre: D. Gy. (Bp. 1934). A negyvenes években született legfontosabb írások: Dési Huber István: D. Gy. élete és festészete (Népszava 1942. ápr. 19.), valamint Kopp Jenő monográfiája: D. Gy. (Bp. 1944). A felszabadulást követő első években gazdag a D.-irodalom. Horváth Márton: 1514. D. Gy. fametszetei (Szabad Nép 1945. aug. 25.); Pogány ö. Gábor: A magyar festészet forradalmárai (Bp. 1947); Rabinovszky Máriusz: D. Gy. (SzM 1948/5. 162—165); Bortnyik Sándor: D. Gy. (Bp. 1948). Az ötvenes évek elején D. művészetét mellőzték, elhallgatták, csupán az 1954-es évforduló nyomán következett be pozitív fordulat értékelésében. Háy Károly László: A D.-évfordulóra (SzM 1954/3. 116—125); Németh Lajos: D. Gy. (Szabad Nép 1954. ápr. 13.); Körner Éva: D. Gy. (SzM 1955/2. 63—72); Fülep Lajos: D. Gy. (MTA Társadalomtudományi Osztályának Közleményei 1956/3. 249— 252). Ekkor jelent meg először feleségének visszaemlékezése is, mely sok fontos életrajzi vonatkozású adatot tartalmaz: Derkovits Gyuláné: Mi ketten (Bp. 1954; újra kiadva 1977). A hatvanas évek új kultúrpolitikai szemléletét előlegezte Szabolcsi Miklós tanulmánya: József Attila, D. Gy., Bartók Béla (MTA Nyelvtudományi Osztályának Közleményei 1959/1—4. 35— 63). 1961-ben jelent meg Pogány ö. Gábor albumszerű D.-monográfiája, majd számos fontos résztanulmány: Németh Lajos: Das Gemälde von Gy. D. Drei Generationen (AHA 1960/1—2. 103—114; magyarul: Minerva baglya. Bp. 1973. 159—176); Pemeczky Géza: A Szőlőevő. Egy D. kép kompozíciója (Kritika 1964/10. 25—35); Szabó, Júlia: Die Holzschnittfolge 1514 von Gy. D. (AHA 1964/1—2. 171—210); Körner Éva: D. 631