Aradi Nóra (szerk.): Művészettörténet, tudománytörténet (Budapest, 1973)
Tímár Árpád: Déli Huber István elméleti munkássága
kapcsolódik. Derkovits Gyula szellemét idézem. Az ő életművét. Álljon 5 mint ösztönző példa a dolgozók művészei előtt.”11 Ez a szintézis már az 1941,-es antifasiszta nemzetközi összefogás jegyéber. született meg, ezért kapott nagyobb hangsúlyt a folytonosság, a nemzeti hagyományokhoz való kapcsolódás. De amikor Dési Huber elismerte a polgári festészet eredményeit, nem adta fel ezzel egyidejűleg a szocialista célokat sem, nem tagadta a szocialista művészet lehetőségeit. A magyar hagyományok beépítése csak kiteljesítette azt a szilárd elvi alapokon álló értékrendet, amelynek csúcsán Derkovits művészete állt: Derkovits központi helyet foglalt el Dési Huher elemzéseiben, érvelésében; Derkovits volt a példa, a bizonyíték arra, hogy lehet proletárművészetet teremteni, hogy lehetséges a nemzeti hagyományokat és az izmusok eredményeit szocialista művészetté szintetizálni. „Nincs itt semmi deklamáció, tendencia, csak emberi igazság, festői élmény és színekben kifejezett élet. És mégis forraló! És mégis mily messzire mutat.” (I. m. 66; 111. o.) Dési Huber értékrendjében alapvető szempont a művészet társadalmi funkciójának érvényre juttatása, az elkötelezettség, a bátor állásfoglalás. Derkovits művészete új művészet, harcos, szocialista művészet, művészi nagyságában a festői erények és a politikai helytállás elválaszthatatlan egységet alkotnak. Ez emeli őt magasan a kortárs művészet fölé, ez teszi lehetővé, hogy számos nagyra értékelt polgári művésszel szemben mint a jövő művészetének hírnöke álljon. Derkovits csak a szocialista művészeten belül értékelhető méltóképpen, éppen ezért művészetének mértéke már Dési Hüber számára is csak József Attila lehetett: „Szenvedéseiből, s akikkel egynek tudta magát, a kisemmizettek gyötrelmeiből, akárcsak költészetében József Attila, új dalt teremtett. Új lírát, új melódiát, amelyeknek szólamában ott él a múlt bánata, a jelen küzdelme, de a jövő reménye is.” (I. ni. Ц2. o.). Végigtekintve Dési Huber István művészeti írásain feltűnik a gyors tájékozódás, amellyel felismerte a proletárművészet aktuális feladatait, a biztos politikai érzék, amellyel levonta a népfrontinozgalom, a 41-és antifasiszta összefogás művészeti konzekvenciáit. Sohasem harmadrendű műhelyproblémák érdekelték, hanem mindenkor a proletárművészet, a szocialista realizmus megvalósításának legfontosabb, legidőszerűbb kérdései, írásainak elméleti jelentősége messze meghaladja az átlagos művészmegnyilatkozások színvonalát: ezekben egy olyan mélyen gondolkodó, tudatos művész foglalta össze gondolatait, aki mozgalmi munkájából és művészi gyakorlatából fakadó problémáit a marxizmus alkotó felhasználásával, a marxizmus szellemében oldotta meg. 11 Népszava 1941. dec. 26. 228