Arany János: Arany János drámafordításai. 1. köt. Arisztophanész: 1. r. - Arany János drámafordításai 1. (Budapest, 1961)

Előszó

ELŐSZÓ Arisztophanész, „a gráciák neveletlen kegyeltje”, ahogy Goethe szinte homéroszi jelzővel jellemezte, az attikai görögség egyik utolsó világraszóló fellángolásának élesztője és fényessége is volt. Kora, mely elé torzításaival csak annál hívebb tükröt tartott, nagyra becsülte szénsavasán pezsgő és csípős szellemét. A görögség államalkotó erejének megtorpanása, a végzetes pelo­­ponnészoszi háború s az athéni szabadság elhanyatlása után, az attikai műveltség szétszóródásának idején még a legelsők közt tartották számon. Alexandria filológusai azonban, akik a szabály­talan bőségnél jobban szerették a bebalzsamozott, könnyen áttekinthető rendet, Menandroszt helyezték fölébe. Ez a rang­sorolás szinte két évezreden át lényegében változatlan maradt. A reneszánsz néhány kivételes szelleme felismerte ugyan Arisz­tophanész rokon nagyságát, Racine tőle kapott kedvet a gyilkos színpadi szatírára, de Voltaire a fésületlen, barbár Shakespeare-rel együtt elhárította a felvilágosodás útjából. Goethe s az ihlet és képzelet szabadságát követelő németek fedezték fel újra. Ők persze főként a szabadszájú, nyers tréfálkozás és az elragadtatott, magas költészet vakmerő összevegyítőjét ünnepelték benne. A politizálódó kor írói azonban észrevették a keserű komédiákban forrongó politikai indulatokat is. Ez, persze, sok félremagyarázásra okot adott: „a gráciák neveletlen kegyeltje”, aki elég bátor volt nyílt színen szembefordulni Kleón demagóg hatalmával, hovatovább úgy tűnt fel, mint az arisztokrácia ügy­nöke, akinek minden eszköz jó volt arra, hogy — Arany fordítói telitalálatával — „democsokráciá”-nak mocskolja a demokráciát. A történelmi mozgatóerők alaposabb feltárása, a művek gondosabb elemzése, a költő életművének mint egységes egésznek értékelése azonban lehetővé tette Arisztophanész írói arcképének hívebb megrajzolását. A kora iszonyú válságaiból bátor férfierényeivel kimagasló költőt, a béke rendületlen hívét méltán ünnepelte 1954-ben a Béke-Világtanács felhívására az egész emberiség. V

Next