Arany János: Arany János drámafordításai. 2. köt. Arisztophanész: 2. r. - Arany János drámafordításai 2. (Budapest, 1961)

ARANY JÁNOS DRÁMAFORDÍTÁSOK 1—2. ARISZTOPHANÉSZ I-II. AZ ELŐSZÓT ÍRTA KERESZTURY DEZSŐ A SZÖVEGGONDOZÁST VÉGEZTE ÉS A JEGYZETEKET ÍRTA KÖVENDI DÉNES Arany János „a nemzet ko­szorús énekese”, az Akadémia főtitkára, 1867-ben hivatalá­nak munkáiba temetkezik, s egy évtizedre elnémul. Amikor újra megszólal, olyan fordítá­sokkal jelentkezik, amelyekben — korával elégedetlenül — a maga kesernyés mondanivalóit tudja egy géniuszával rokon lángelme szavainak köntösében kifejezni. így jön létre életmű­vének egyik rejtélyes és rend­kívül izgalmas részlete: a teljes magyar Arisztophanész. A gö­rög költészetnek ez a játékos kedvű fenegyereke maró gúny­nyal figurázta ki korának visz­­szásságait. A játék és komoly­ság költészetének, a valóság hiteles ábrázolásának és célza­­tos eltorzításának egyaránt mestere volt. Sok mindent fel­­perzselt; — borszesz-lángként lebegő és égető szellemét azon­ban az emberi értékek szenve­délyes szeretete táplálta. Arany a maga elfojtott szenvedélyei­nek, eltűnt, játékos ifjúságá­nak, torkára forrt szókimondó őszinteségének felszabadító sza­vait találta meg Arisztopha­­nész fordítása közben. Láng­elméjének páratlan erejű ihle­­tettségében a magyar műfor­dítás remekeit hozta létre. A fordítások létrejöttének körül­ményeit és sorsát megvilágító jegyzetek érdekes fényt vetnek a költő műhelyébe. AKADÉMIAI KIADÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom