Arató Endre: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon 1790-1840 I. (Budapest, 1960)
A NEMZETISÉGI KÉRDÉS TÖRTÉNETE 1790-1848 I—П. köt. Arató Endre kétkötetes munkája összefoglalóan tárgyalja a történeti Magyarország hét nemzetiségének (horvát, szerb, szlovák, román,** ukrán, német, szász) a XVIII. század végén meginduló és a XIX. század első felében kibontakozó nemzeti mozgalmát, valamint e népeknek és a magyarságnak a viszonyát. A szintézis mindenekelőtt a gazdasági-társadalmi viszonyokat vizsgálja és figyelemmel kíséri a nemzettéválás igen fontos előzményét: a magyarországi nemzetiségeknek, a szerbeknek, a románoknak és az ukránoknak a más és más tartományban, illetőleg az ország határain kívül élő testvéreivel egyre mélyülő kulturális, majd politikai kapcsolatát. A szerző fontos feladatának tartotta a magyarországi nemzetiségi kérdés beágyazását a kelet-európai népek történetébe. A kétkötetes munka részletesen foglalkozik a szláv népeknek a nemzeti elnyomással szembeni együttműködésével, a szláv kölcsönösség és a pánszlávizmus bonyolult problematikájával és a szláv gondolat gyakorlati megvalósulásával. A mű bemutatja a szláv gondolat különböző formáit az egyes szláv népeknél, foglalkozik azzal, hogy a kor külpolitikai viszonyait tekintve, milyen realitása volt egy valamennyi szláv népet magába foglaló szláv állam létrehozásának. A szerző tárgyalja, miért éltek illúziók az egyes szláv népek körében a cári Oroszország iránt, megvizsgálja milyen alapja volt a magyar közvélemény pánszlávizmustól való félelmének, beszámol az Ausztriában és Magyar-ARATÖ KNDKK