Aron, Raymond: Az értelmiség ópiuma (Budapest, 2007)
’•Az Országgyűlés mindig más határok mentén golódik, mégpedig a tárgyalt kérdések függvérében. Legfeljebb bizonyos esetekben különiztethetünk meg határozottan egy jobb- és egy iloldalt: ha úgy tetszik, a tunéziai vagy marokkói icionalistákkal való megegyezés szorgalmazói baloldalt jelentik, míg a megtorlás és a status .10 hívei a jobbot. De vajon az abszolút nemzeti :uverenitás védelmezői jelentik-e a baloldalt, és rrópa hívei, akik támogatják a nemzetek feletti övezetekhez való csatlakozást, a jobbot? ígalább ugyanannyi érv szólna amellett is, hogy egfordítsuk e besorolást. A Szovjetunió iránt tanútott, a „müncheni szellemnek” megfelelő szimpá- 3 éppúgy megtalálható a marxista testvériség :án nosztalgiát érző szocialisták, mint a „német eszélyt” emiegetők vagy az elvesztett nagyság jatt megvigasztalhatatlan nacionalisták körében, gaullisták és a szocialisták közös jelszót tűztek íszlajukra: a nemzeti függetlenségét. Vajon ez a lszó Maurras integrista nacionalizmusának vagy jakobinus patriotizmusnak az örököse? ranciaország modernizációja, illetve a gazdasáfejlődés a nemzet egészét állítja feladat elé. A legvalósítandó reformok elé nem csak a trösztök agy a mérsékelt szavazók gördítenek akadályokat, em mindig a „nagyok” azok, akik anakronisztikus etformákhoz vagy termelési módokhoz ragaszod! ' ukrán éppen olyanok, kik iák. Az alkalmazandó lód lig nem az egyik vagy lás \k vagy másik ideolóh 'аЯ-/Й/ Xilizmust képviseld eyi ■ hajlok a tunéziai i n í megállapodásra, ala------------ --, hogy a béke egytlen biztosítéka egy erős euroatlanti szövetség ••• Az értelmiség ópiuma