Asztalos István: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

ASZTALOS ISTVÁN SÁRFALVI BÉLA A DUNA-TISZA KÖZE MEZŐGAZDASÁGl FÖLDRAJZA (Földrajzi monográfiák IV.) A Földrajzi monográfiák sorozat űj kötete a Duna—Tisza köze jel­legzetes vidékének mezőgazdasági földrajzát tárgyalja. A magyarság életében oly nagy szerepet játszó két folyó, a Duna és a Tisza táját már régi idők óta po­litikailag is fontos területté avatta országközepi fekvése. Ezzel szem­ben gazdasági szerepe és súlya egé­szen a századfordulóig teljesen je­lentéktelen volt. A múlt század fo­lyamán azonban e területen, illetve közvetlen szomszédságában világ­­viszonylatban is jelentős termé­szetátalakítási munkák folytak: a Tisza, valamint a Duna szabályo­zása, továbbá a kiskunsági futóbo­­mokterületek megkötése, művelés alá vonása. E munkálatok követ­keztében szinte teljesen új arcula­tot öltött e táj, s rendkívül gyors gazdasági fejlődés ment végbe a Duna Tisza közén. A mocsaras ár­területek, a nagy kiterjedésű ho­mokpuszták — a természetátalakí­tási munkálatok, a folyószabályo­zások és a homokkötés nyomán — az ország értékes kincsestárává, a magyar szőlő- és kertkultúra közép­pontjává, Európa egyik legbelter­­jesebb gyümölcs- és zöldséges-kert-

Next