Asztalos István: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
ASZTALOS ISTVÁN SÁRFALVI BÉLA A DUNA-TISZA KÖZE MEZŐGAZDASÁGl FÖLDRAJZA (Földrajzi monográfiák IV.) A Földrajzi monográfiák sorozat űj kötete a Duna—Tisza köze jellegzetes vidékének mezőgazdasági földrajzát tárgyalja. A magyarság életében oly nagy szerepet játszó két folyó, a Duna és a Tisza táját már régi idők óta politikailag is fontos területté avatta országközepi fekvése. Ezzel szemben gazdasági szerepe és súlya egészen a századfordulóig teljesen jelentéktelen volt. A múlt század folyamán azonban e területen, illetve közvetlen szomszédságában világviszonylatban is jelentős természetátalakítási munkák folytak: a Tisza, valamint a Duna szabályozása, továbbá a kiskunsági futóbomokterületek megkötése, művelés alá vonása. E munkálatok következtében szinte teljesen új arculatot öltött e táj, s rendkívül gyors gazdasági fejlődés ment végbe a Duna Tisza közén. A mocsaras árterületek, a nagy kiterjedésű homokpuszták — a természetátalakítási munkálatok, a folyószabályozások és a homokkötés nyomán — az ország értékes kincsestárává, a magyar szőlő- és kertkultúra középpontjává, Európa egyik legbelterjesebb gyümölcs- és zöldséges-kert-