B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)

Szőke György: "Lágy őszi tájból és sok kedves nőből / próbállak összeállítani téged". József Attila anyaképének formálódása

Míg a korábbi költemények indítását a pontos, objektív hely- és időmegjelölés jellemzi („Már egy hete csak a mamára / gondolok mindig, meg-megállva”), s egy szubjektív állapot kivetítésébe torkollanak („Nem nyafognék, de most már késő” — Mama), később ez a szubjektív állapot („Harminchatfokos lázban égek mindig / s te nem ápolsz, anyám.”) a kiindulási pont, ahonnan a vers elindul a végletes lezárás, a szentencia­szerű összegezés felé: Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni. ( Kései sirató) „Kitágul, mint az űr, az elme” (Majd...): a korai kozmoszélmény (A Kozmosz éneke) fokozatosan telítődik a létélménnyé formált személyes emlékekkel, melyek kései verseiben hiányukban realizálódnak. A „Világ­izzása hőmérsékletem” korai képe majd a „Harminchatfokos lázban égek mindig / s te nem ápolsz, anyám” megállapítására higgad: ez a szabatosan megfogalmazott hiány bizonyul majd pusztítónak. A hiányélmény maga is fokozatosan formálódik az anyahiányt kimondva vagy hasonlatokba rejtve magukban hordozó költemények­ben: „Alszanak... Lombok közt a tiszta, tág közök. / S a levélrések” (Falu); a lombok kopaszodásával a rések tágulnak: „...tar ágak szerkezetei / tartják keccsel az üres levegőt” (Szürkület); „A törvény szövedéke / mindig fölfeslik valahol” (Eszmélet); „Hiányod átjár, mint huzat a házon” (Gyermekké tettél); s jelenik meg végül az anya hiányát jelképező „nagy ür”, a „tiszta űr” mindezen hiányokat, a költő szavával élve, a „világhiányt” összegező képe. Egyik utolsó nagy versében ez az élmény már a „széthullás” folyamatához kapcsolódik: Majd eljön értem a halott, ki szült, ki dajkált énekelve. És elmúlik szivem szerelme. A hűség is eloldalog. A csöndbe térnek a dalok, kitágul, mint az űr, az elme. Kitetszik, hogy üres dolog s mint világ visszája, bolyog 98

Next