B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Tverdota György: József Attila és a crocei esztétika
voltak arra, hogy anyagot: érveket, fogalmakat, szempontokat szolgáltassanak ahhoz, hogy álláspontját müvészetbölcseleti rendszerré dolgozza ki. Az intuicionista esztétika nagymértékben megfelelt ennek a kritériumnak, nézeteinek kifejtése érdekében József Attilának valóban, szinte szükségszerűen találkoznia kellett Croce esztétikájával. Egy bizonyos határon túl azonban az intuíció tana gátolta őt müvészetbölcselete kiépítésében, s így ezeken a pontokon előföltevését az olasz gondolkodó rendszerével is szembefordította. Croce esztétikájának azok a mozzanatai, amelyeket nem használhatott föl céljai érdekében, kívülrekedtek érdeklődési körén. Ami viszont alkalmasnak bizonyult e célok szolgálatára, ahhoz mint nyersanyaghoz nyúlt hozzá. Nem riadt vissza a félreértelmezéstől sem, csakhogy felhasználhatóvá tegye azokat a maga számára. Tehát szó sincs arról, hogy meg akarta volna cáfolni vagy meg akarta volna haladni az intuicionista esztétikát. Egészen egyszerűen, a zseniális autodidakta módszerességet és pedantériát egyaránt nélkülöző módján magához idomította Croce gondolatait. József Attila müvészetbölcselete ily módon belegyökerezett az olasz filozófus esztétikájába, de el is ágazott belőle. Crocéval való találkozását és összeütközését, gondolati előföltevésének és az intuíció tanának szembesítését nagyon jól szemléltetik az 1927 nyár végén írott levélnek a fenti idézettől közrefogott sorai. Felismerhetjük a szövegben a költő gondolati előföltevését: annak keresését, „hogy egy művészi tény, pl. egy vers, minden egyéb nem művészi alaktól miben különbözik, mi benne a kategorikus különbség”. A következő félmondat: . .egy szó és egy epigramma szintén intuíció, tehát valódi képzet” — képviseli a szembesítés második alkotóelemét, az intuíció tanát. Képviseli, mert a költő nem írhatta volna le azt az állítást, hogy „az epigramma”, azaz a költészet, azaz a művészet: intuíció anélkül, hogy ne értett volna egyet többé vagy kevésbé azokkal a gondolatokkal, amelyeket Croce a művészet intuitív természetéről kifejtett. A mondat második része tartalmazza az előbbi két mozzanat, a gondolati előföltevés: azaz a művészet és nem művészet kategorikus szétválasztása és az intuíció tana, azaz „a művészet: intuíció” tétel szembesítését: „.. .miért nem művészet maga a csupasz szó, és miért művészet az epigramma”, azaz: „... miért nem művészet az egyik intuíció, és miért művészet a másik intuíció... ”. A kérdésben az az állítás rejlik, hogy van nem művészi, azaz „csupasz” intuíció és van művészi intuíció. Vagy, a költő fentebb idézett szavaival: Az intuíció lehet „művészi tény” és lehet „nem művészi alak”.2 2 Uo. 196