B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Szőke György: "Lágy őszi tájból és sok kedves nőből / próbállak összeállítani téged". József Attila anyaképének formálódása
A Kései siratóból vett sort idézzük tovább: „.. . sok kedves nőből / próbállak összeállítani téged”. Az Óda „kedves nő”-jéhez írt sorok: Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek — egy másik, az utolsó „kedves nő”-höz, Flórához írott versében (Ha nem szorítsz...) bukkannak föl majd újra, mikor már „bűneim halállá állnak össze”: Én úgy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem — meghalok, — immár pregnánsabban kiemelve az állandósult anyahiány—bűntudat—büntetés (halál) együttest. A ,.Költőnk és Kora” képében: Űr a lelkem. Az anyához, a nagy Űrhöz szállna, fönn. Mint léggömböt kosarához, a testemhez kötözöm. Nem való ez, nem is álom, úgy nevezik, szublimálom ösztönöm.. . az anyaképzet transzcendenssé válik; itt ér egyik csúcsához a hiány megélése és kivetítése. Ez a folyamat az 1934-ben írt anyaversekhez, az Anyá hoz, a Marná hoz nyúlik vissza. Mindjárt látni fogjuk, miért. A léggömbhasonlatban jól látja-láttatja Tamás Attila a halálvágy szublimálását, s nem kevésbé meggyőző Tverdota György magyarázata a táguló világegyetem korabeli képének a költő tudatába való felszívódásáról.3 3 Vö. Tamás Attila: József Attila: Költőnk és kora. Alföld, 1980. J. 45—56.; Tverdota György: „Mindenség a semmiségbe. ..” (Kísérlet a „Költőnk és Kora” elemzésére). In: József Attila: „Költőnk és Kora”. Bp„ 1980. 31—37. 100