B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)

Szőke György: "Lágy őszi tájból és sok kedves nőből / próbállak összeállítani téged". József Attila anyaképének formálódása

Öröm és düh, kielégítettség és kielégületlenség e kettőssége József Attilánál valóban mindig ott kísért. A korai emlékek fokozatosan szívódnak föl költeményeibe, s legnagyobb megjelenítő erővel az asszociá­ciókat tovább vivő, rendszerbe foglaló és kiteljesítő kései versekben törnek föl. Mint fösvény eltűnt aranyát, e bűnt keresem én; elhagytam érte egy anyát, bár szivem nem kemény.” (A bűn) Dosztojevszkijt, Kafkát folytatva, önmaga vizsgálóbírájaként kutatja e megfoghatatlan bűntudat eredőit. „.. . Eszembe jut a Bűn és bünhődés — írja Nagy Lajosnak, ugyancsak Vásárhelyről, ugyancsak 1934-ben —, most látom, hogy Raszkolnyikov alakja nem is érdekes — érdekes a Petrovics Porfiré.”13 Figyelme a bűn rejtett mozzanatait föltáró vizsgálóbíró alakjára irányul: a kései versekben a fokozódó bűntudat, a bűn felkutatása központi problémává válik. A hiányok az űrré, a semmivé, a bűnök, „bűneim halállá állnak össze”. A kései anyaversekben megnyilvánuló, korai élményeket ötvöző bűntudat igen lényeges, talán elsődleges indítója, de természetesen nem egyedüli mozzanata a bűn és bűntudat problematikájának. Költőnk azt lételméleti szintig tágítja. 13 József Attila levele Nagy Lajosnak. Hódmezővásárhely, 1934. ápr. 16. József Attila válogatott levelezése. Sajtó alá rendezte Fehér Erzsébet. Bp., 1976. 299. 105

Next