B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Levendel Júlia: Az értelmiség és tovább
jegyeket” lehetetlen nem észrevenni. Nem egyszerű, a költészetben jól ismert antropomorfizálás ez. Tárgyak, növények, állatok, fogalmak nem csupán emberiesen viselkednek — többről és másról is szó van: együttműködnek az eszmélő emberrel. „Új borzongást gondolt ki a kert” — kezdődik az 1926-os Két vers, kertről. Tíz évvel később, a Balatonszárszó ban: Nyafog a táj, de néha némaság jut az eszébe s új derűt lel abban. Tollászkodnak a sárga lombu fák, féllábon állván a hunyorgó napban. A világ és az eszmélő ember közötti állandó, érzékelt áramlás József Attila egész költészetében jelen van. Homlokára kiülnek a csillagok, és testként folytatódik a külső világban; önmagában érzi a múlt hullását, és a Duna mintha szívéből folyna tova. Az együttlétezés, a kölcsönösség és áthatás persze nem feltétlenül zavartalan. Az ember és a világ közötti távolságtartás, különállástudat hiánya okozza az egyre súlyosodó fenyegetettséget, az elviselhetetlen külső nyomást — ami megint csak elválaszthatatlan a belső egyensúly megbomlásától. Hogy a világgal való azonosulás, összeolvadás folyamatos élménye József Attilának, leginkább azokkal a soraival bizonyítható, amelyekben éppen a különvalóság kimondására törekszik. Neki olykor szüksége van arra, hogy az „ártatlan” kavicsról megjegyezze: ,Ez a kavics nem József Attila’. Az eszmélet állapotában az ember valamennyi érzékszervével, értelmével, egész lényével felfog valamit, s az kikezdhetetlen, evidens számára. Keveredik hát az eszméletben az autentikus létezés felemelő érzése és a tudomásulvétel fájdalmassága. Az eszmélő élés, pontos meglátásokra, megértésre képes, s valamiféle boldogságot ad, hogy megnyilatkozik számára a világ, hogy lehetősége van az eszméletre; ez a lehetőség, ez a képesség ugyanis belső szabadságot feltételez — József Attila talán „gazdag szenvedésének nevezné, vagy azt mondaná: „Derű, de bú a foglalatja”. A „Derűs vagyok és hallgatag..kezdetű Dal éppen úgy rögzíti ezt az állapotot, mint az Eszmélet utolsó, 12. része: ... .el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. 116