B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Levendel Júlia: Az értelmiség és tovább
fogva” (Kész a leltár) vagy „Az én vezérem bensőmből vezérel!” (Levegőt!) kijelentésben-felkiáltásban. Meggyőződésem, hogy az eszmélés folyamata, az eszmélet állapota — filozófiai, pszichológiai vagy éppen idegfiziológiai vonatkozása — kutatásra érdemes. Sejtem, hogy az eszmélést tükröző, jellegzetesen 20. századi versszerkezet, költői formálás és építkezés, amellyel József Attila életművében találkozhatunk, éppen a spirális forma révén rokonságot tart a korunkban felfedezett vagy feltételezett fizikai, biológiai, biokémiai szerveződésekkel. A továbbgondolási lehetőségek tehát végtelenül gazdagnak tűnnek — az irodalomtörténészek, József Attila költészetének kutatói is egészen új megvilágítá'sban láthatják a már sokszor elemzett müveket. A sokféle kínálkozó út közül — befejezésül — egyetlen mozzanatot, az eszmélet és szabadság összefüggését emelném ki. Úgy hiszem, a természeti világgal együttmozgó-müködő, gondolkodásában, megismerésében a biológiai jellegű növekedést, kibomlást követő embernek — éppen az önmagában megteremtett szabadság segítségével — nagyobb lehetősége van arra is, hogy társadalmi szabadságát kivívja. József Attila eszméléseiben ma különös, utánozhatatlan gondolkodási modellt is látok. Utánozhatatlan, hiszen lényege, értelme vész el, ha bárki szolgai alázattal próbálja alkalmazni, s mégis modell, amely minden részletében az öntörvényű működés kockázatos, de felülmúlhatatlan szépségéről, felnőtt emberhez méltó értékéről győz meg. 119