B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Bókay Antal: Verstípus és lírai kifejezésmód József Attila kései költészetében
pozíciós vonatkozások küzdelmes kapcsolatába”.15 A líra szerkesztése tehát az aspektus, a látópont lényegi összetartó elemei mentén történik, a lényegit hordozó tárgy-világ helyett „a szubsztanciális szubjektivitás próteuszi mitológiája”16 hordozza a totalitást. A totalitás kialakításának másik összetevője a sajátos funkciójú megformálás lesz. Ez érthető is, hiszen semmiféle „természetes” vagy „normális” világ, logika sem fogja össze, a gondolat, az eszmei pedig szubjektíve, a praxisban elsajátított párhuzamok, ellentétek, azonosságok és különbözőségek elvont halmaza. Talán emiatt találó annyira József Attila gondolata, hogy „a vers éppen azért kötött kívül, mert belül, tartalmilag folyékony”.17 A „végső szemléleti egész” megragadásához azonban egyetlen aspektus — bármilyen alapvető legyen is — mégsem vezethet el. Ugyanis mindig csak egyetlen aspektusnak, szeletnek mutatja meg a totalitását, így a regény vagy a dráma teljes életprogramra kiterjedő világszerüségét nem éri el. Ebben az értelemben igaz, hogy a lírai prototípusként felfogható, egyetlen hangulatot megjelenítő dalszerű forma nem hoz létre világszerű totalitást (Lukács György mindvégig hol tulajdonított, hol nem tulajdonított totalitást e münemnek). A líra azonban többféle technikát fejlesztett ki a művészet számára elengedhetetlennek tetsző totális ábrázolás lírai megvalósítása irányába. Legáltalánosabb elv az, hogy valamilyen módon a látásmódok, aspektusok rendezett halmazát adja; olyat, amely egységes, koherens és teljes létértelmezést tesz lehetővé olvasó és szerző számára. József Attila költészetének lírai típusait most éppen ezeknek az általános vagy sajátos eljárásmódoknak alapján különítjük el. A később részletes bemutatásra kerülő három típus közül az első általános, szokásos költői gyakorlat. A másik kettő sajátos, József Attilára jellemző szerkesztési mód. A tisztán lírai totalitásképzés József Attilánál A líra totalitásképző technikái közül irodalomtörténeti szempontból leggyakoribb a kötetbe szerkesztés. Az egyes aspektusokat megjelenítő versek gyakran még ciklusokba is rendeződnek, a lét meghatározott, komplexebb résztotalitásához fűződő viszonyokat külön egységekbe ls A regény elmélete. 520. 16 Uo. 17 József Attila válogatott levelezése. 299. 132